Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.
Corpus evangelicorum - BERECZ ÁGNES: Egyházi gyűjteményeink - alapkövek vagy kövületek?
BERECZ ÁGNES Egyházi gyűjteményeink alapkövek vagy kövületek? A történelmi egyházak kivétel nélkül rendelkeznek legalább egy, de jellemzően több rangos kulturális intézménnyel. Tipikusan könyvtárakkal, amelyekhez - szervesen vagy önállóan - levéltárak és múzeumok is kapcsolódnak. Az egyházi gyűjtemények már önmagukban is a történelmi múlt és a kulturális örökség megjelenítői; igen gyakran emblematikusan határozzák meg egy-egy város vagy a gyűjteményt befogadó tágabb intézmény köztudatban élő képét - gondoljunk például Pannonhalma vagy Debrecen könyvtáraira. (Nem véletlen, hogy ezek mára a tömegturizmus kihagyhatatlan célpontjaivá váltak.) A sugalmazott üzenet azonban kissé poros. Ki vitatná, hogy az egyházi intézmények szinte felbecsülhetetlen értékű egyetemes és nemzeti kulturális kincset őriznek és tesznek hozzáférhetővé? Ki cáfolná, hogy ezek az intézmények jellemzően több száz éves folyamatosságot tudnak felmutatni, és mindenkor a művelődés célját szolgálták? Nem, ezek közhelyszámba menő tények. A baj ott kezdődik, amikor a következő kérdés hangzik el: és kit érdekel ma mindez? Alig van jele, hogy a fenntartó egyházak - önkritikusan: mi magunk hajlandóak lennének szembenézni ezzel a kellemetlen jelenséggel. Rossz reflexek élnek bennünk: ha szóhoz jutunk, kifogyhatatlanok vagyunk intézményeink ritkaságainak előszámlálásából, ellenszélben kiküzdött eredményeink felmutatásából, nehézségeink hosszú sorának pontokba szedéséből. Igen, kimerítően be tudjuk mutatni magunkat - de kit érdekel mindez? Kikért vagyunk? Hogyan felelünk a mai kihívásokra? Áttekinthető és belső konszenzuson nyugvó koncepció kell tehát, amely választ adna, hogy hol van a helye és a szerepe gyűjteményeinknek egyházainkon belül és a szakmán belül. Ebben a tárgyban megkerülhetetlen G. Szabó Botond úttörő tanulmánya 1 - ez az írás már genezisében is törekedett arra, hogy közös gondolkodás mentén tegyen megállapításokat. Jelen írásom ugyanezt a témát kísérli meg tovább tágítani. Egyházi gyűjteményeink helyzete nem választható el a felbolydult értékviszonyok közepette egyre jobban elbizonytalanodó társadalmi közegtől, sem a válságos korszakot megélő kulturális intézményrendszertől.
