Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.

Figyelő - G. KOMORÓCZY EMŐKE: Öregek menedéke (Benke László: „És hirtelen leszáll az este...")

zetében a Liget Otthon Kht olyan, mint „egy nagy család" otthona, csodálatos parkban, kényelmes, korszerű, ízlésesen berendezett lakrészekkel; a személyzet valóban szívvellélekkel végzi munkáját. Az igazgatónő mégis úgy véli: ha az állam szakmának tekintené az otthoni ápolást, s elfogadható bért fizetne a szociális gondozóknak, talán könnyebben meg lehetne oldani az idősek házi ellátását, hasonlóan ahhoz, ahogy azt Európa fejlettebb országaiban teszik. Ez sokkal gazdaságosabb lenne a társadalom számára, mint ennyi otthont üzemeltetni! Hiszen ha nem kellene környezetükből kiszakítani az idős embereket, sokkal értelmesebb, tevékeny életet élhetnének (s érzelmi leépülésük is sokkal később következne be). A mindennapos foglalatoskodás idejükgondolataik jó részét lekötné, örömet szerezne nekik. Benke László maga is úgy látja: a társadalomnak nem egyszerűen „gondoskodnia" kell(ene) az öregekről, hanem az otthoni ellátáshoz-ápoláshoz szükséges segítséget kell(ene) megadnia a családok számára. Ehhez persze a mai családok szemléletének is meg kell(ene) változnia, felismerve, hogy ők maguk is felelősek öregeik sorsáért. „Miféle anyák, apák, gyerekek, unokák vagyunk, hogy eláruljuk testvérünket, apánkat, anyánkat, nagyszülőnket - pénzért, lakásért, hatalomért, túl drágán vett nyugalmunkért?" A fogyasztói társadalom lélektelensége, erkölcstelensége, képmutató álságossága, amely az utóbbi tíz évben kialakult köröttünk, még inkább rontott az eddig is rossz helyzeten: felerősítette az időskorúak kirekesztődés-, illetve fölöslegességtudatának rögzülését. A csalódott, elfásult, beteg időseknek elsősorban pszichés ápolásra, megértő szeretetre volna szükségük, aminek biztosításában az egyházakra várna a főszerep. Vonzó és követendő például állítja az író a Kaposvár és Dombóvár között félúton gyönyörűen kiépített Oszi Napfény Otthont, amely a Mosdósi Tüdő- és Szívkórház része, s amelyet 2002 nyarától a Református Egyház működtet (bár fenntartója továbbra is a Somogy Megyei Önkormányzat). Az igazgató főorvos, dr Gyurkovits Kálmán professzor valamikor a Bethesda kórházban dolgozott és szerzett tapasztalatot a betegek lelki gondozásában. A kórház fő profilja a krónikusbeteg-ellátás. „Aki ide bekerül, jó helyre jön, szép környezetbe érkezik, kényelmes helyen, szakképzett, gondoskodó emberek" veszik körül. Aki tevékeny volt saját otthonában, az itt is elfoglalhatja magát. A szép virágágyás az asszonyok keze munkáját dicséri. A férfiak gyümölcsfákat ültettek, gondoltak a jövőre is. Van olyan lakó, aki a takarításban segít, minden reggel felmossa a folyosót. Egy kis asszonyka kedvét leli a mosogatásban, segít a személyzetnek. Hétvégeken az asszonyok örömmel sütnek közös süteményeket, azzal várják látogatóikat. Tehát természetes emberi életet élnek, nem kell „ápoltaknak" érezniök magukat. A nyugdíjukból megmaradó kis pénzt (mert azért itt tehetősebbek is vannak!) szabadon, kedvük szerint költhetik el vagy spórolhatják össze valami nagyobb dologra, amelyben örömük telik. Ki könyvekre, ki unokáira költ, ki lakrészét csinosítja, ki pedig a temetésére gyűjt. És az öregek itt nincsenek egyedül, hiszen a Tüdő- és Szívkórház betegei, a gyermekosztály kisebb és nagyobb gyerekei ugyanabban a csodálatos parkban sétálnak, hancúroznak, hallgatják a madárdalt, gyönyörködnek a pávákban, a virágokban, a természet pompájában, élvezik a váltakozó évszakok kínálta örömöket (úszás, szánkózás, hógolyózás, séta stb.). A mosdósi plébános már korábban is