Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.
Figyelő - KEVEHÁZI LÁSZLÓ: Európa keresztútjain (Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem 33 éve)
20 A legtöbbet hivatkozott szövegek: Nemzetközi Teológiai Bizottság: A kereszténység és a vallások, SZIT, Budapest, 1998; II. János Pál: Redemptoris missio enciklika, SZIT, Budapest, 1991; Hittani Kongregáció: Dominus lesus nyilatkozat, SZIT, Budapest, 2000. 21 Pápai Biblikus Bizottság: Szentírásmagyarázat az egyházban. Szent Jeromos Bibliatársulat, Budapest, 1998. 22 A szóhasználat szabatosságára ügyelés okán meg kell jegyeznünk, hogy a szerző is pontatlanul használ bizonyos kifejezéseket: pl. a zsinaton részt vevő világi auditorokat szakértőknek mondja (352. o.), holott az auditor megkülönböztetendő a peritustól. Ismét másutt a konzervatívokkal a „modernistákat" állítja szembe (354. o.), nyilván nem azt értve a fogalom alatt, amit a bevett egyházi szóhasználat ért (a modernizmus elítélt tévtanítás a 20. század elején), hanem inkább a progresszivistákat vagy radikális reformereket akarja jelölni. Európa keresztútjain Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem 33 éve Szerkesztette: Szőllősy Pál és Ballá Bálint (EPMSZ Basel - Budapest, 2003) Szép, tartalmas és tanulságos könyvet üdvözölhetünk ezzel az idén megjelent kötettel. Ennél azonban többről van szó: ha a közelmúlt feltárásáról, annak szükségességéről szólunk - valljuk be -, arra gondolunk, ami az elmúlt évtizedekben hazánkban, egyházunkban történt, itthon. Ez a könyv azokról a hazánkfiairól, testvéreinkről szól, akik elszakadni kényszerültek, „Európa keresztútjaira" kerültek ugyanebben az időben, s ott igyekeztek magyarnak és kereszténynek maradni. Voltaképpen erről szól a 33 évet átölelő könyv. S ez a történet hozzátartozik a miénkhez, sőt a mi közelmúltunk történetét is teljesebbé teszi. A közel ötszáz oldalas könyvet lehetetlen egyetlen írásban bemutatni. Előre is elnézést kérek, ha nem tudok minden szerzőt, megemlékezést ismertetni, bár az írók és szerkesztők megérdemelnék. Hajói sikerült összeszámlálnom, s az ismétlődő neveket leszámítanom, legalább 42 név szerepel csak a szerzők között, a többi szereplőről, vezetőről nem is beszélve. Mindez érzékelteti, milyen nagyszámú és lelkes gárda állt és áll az ügy mögött. A nevek felsorolása helyett inkább arra szorítkozom először, hogy a könyv főcsapását, gerincét bemutassam. Elhunyt alapítók, ősök és társak - ez az első rész címe. S közöttük ilyen neveket olvasunk: Cs. Szabó László, Tóth János, Szépfalusi István, Kneffel Magda, Siklós István, Bibó István, Szabó Zoltán, Zsindely Endre, Vájta Vilmos és Mészöly Miklós. Érdemes volna mindegyiknél megállni, hiszen ezek a nevek nekünk is sokat mondanak. Inkább azonban csak kedvcsinálónak soroltam fel őket. - A második nagy rész címe: Emlékezések, versek, köszöntések. S megint elnézést kérek, hogy csak Kányádi Sándor, Siklós István, Csoóri Sándor és Sütő András nevét emelem ki - a többi is igen érdekes. A harmadik rész az Elmélkedések, tanulmányok címet kapta. S most írók helyett inkább témákat adnék: A Magyar Október - a forradalmak történeti összefüggésében. Kereszténység és szabadság. Az oktatásügy alakulása Magyarországon. Az erdélyi kultúra Európában. Vándorlások a Vajdaságban és a Vajdaságból.
