Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.

Figyelő - PUSKÁS ATTILA: Határkőnél (A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai 40 év távlatából 1962-2002)

kérdésére egy német teológus tanulmányával igyekszik választ adni, s végül röviden jelzi a magyar papnevelés megújítása érdekében tett erőfeszítéseket. Talán érdemes lett volna nagyobb teret szentelni aPastores dabo vobis (1992) pápai enciklika által felvázolt papkép ismertetésének. A Gravissimum educationis kezdetű, keresztény nevelésről szóló nyilatkozat elemzése Tőzsér Endre PSch tollából rendkívül részletes és alapos. Külön fejezetben didaktikusán összefoglalja a dokumentumban rögzített legfontosabb alapelveket, értékeli a korábbi megnyilatkozásokhoz viszonyított újdonságát, végül ugyancsak a teljesség igényével, bőséges bibliográfiával kiegészítve bemutatja a zsinat utáni fejlődés állomásait. Nemeshegyi Péter SJ tanulmánya az egyház és a nem keresztény vallások kapcsolatát tárgyaló Nostra aetate (Nae) kezdetű dokumentumról a történeti előzmények fejtegetéseként az okmány szövegezéstörténetének bemutatása mellett két külön, rendkívül informatív fejezetet szán arra, hogy vázolja a zsidók és keresztények viszonyának, valamint a nem keresztény vallásokra vonatkozó keresztény látásmódnak a kétezer éves alakulását, változását. Világosan összefoglalja a nyilatkozat és a későbbi hatástörténet vonatkozó dokumentumai alapján a vallásközi párbeszéd katolikus alapelveit.

20 Külön értéke a gondolatmenetnek a további misszió szükségessége mellett felsorakoztatott érvek csokra, mely meggyőzően igazolja, hogy a vallásközi párbeszéd nem helyettesíti vagy teszi fölöslegessé az evangélium hirdetését. A hatástörténet részletesen felsorolt fontos dokumentumai között talán még érdemes lenne megemlíteni a KEK-nek azokat a pontjait, melyek a kereszténység zsidósággal való kapcsolatára reflektálnak. A tanulmány bibliográfiája rendkívül bőséges. Az isteni kinyilatkoztatásról szóló Dei verbum (DV) kezdetű dogmatikai konstitúcióhoz fűzött kommentár célja, a szerző bevezető mondatai szerint, azoknak a vonásoknak az áttekintése, amelyek az azóta eltelt időszak teológiai fejlődésére nagy hatással voltak. Ennek a célkitűzésnek megfelelően súlyoz Várnai Jakab OFM a dokumentum elemzése során. Világosan bemutatja a megújult kinyilatkoztatásfelfogás lényegi vonásait (célja nem információközlés, hanem közösség Istennel és egymással, tett és szó egysége, önkinyilatkoztatás, trinitárius esemény, szentségi jelleg, üdvtörténelem és történelem koextenzivitása), s az ennek megfelelő új hangsúlyait a hit, a tradíció, a Szentírás és a magisztériumi szolgálat megközelítésének. A szerző a zsinati okmány első fejezetét (DV 1-6) elemzi legnagyobb részletességgel, itt minden egyes idézett pont után hosszabb értelmező kommentár következik. A DV II. fejezetének szövegét (DV 7-10) összefüggően idézi, majd ezután olvashatjuk a rövidebb magyarázatot. A III. fejezetet (DV 11-13) ismét pontról pontra idézve, illetve kommentálva tárgyalja. AIV, V. és VI. fejezetek esetében mindahányszor először a zsinati szöveget olvashatjuk öszszefüggően, majd hosszabb-rövidebb kommentár következik. A módszer váltakozása, valamint az idézetek és magyarázatok külalakilag nem eléggé világos elkülönítése kissé megnehezíti az olvasó dolgát. Talán nem is lett volna feltétlenül szükséges a teljes zsinati dokumentum idézése, főként nem azoknak a fejezeteknek az esetében, ahol a szöveget csak néhány mondatos kommentár követi (lásd például IV. fejezet). Érdemes