Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.

Figyelő - GÁSPÁR DOROTTY: A Koszorúk és epigrammák (Sághy Marianne: Versek és vértanúk. A római mártírkultusz Damasus pápa korában 366-384)

képviselői rosszul képviselik az eszmét, még semmi következtetéssel nem bír magára az eszmére. A hit és az Isten létében való meggyőződés, amely szenteket, hitvallókat, vértanúkat adott, még hit és az Isten létében való meggyőződés marad. P. Brown ezt a hitet hagyja számításon kívül. Történelme így többet árul el a mai világ mentalitásáról, mint az ókoréról. " Azt hozzá kell fűznöm, hogy Alföldi András a maga korában semmivel sem volt kisebb egyéniség és kutató, mint ma Peter Brown. Az ellentét meglétéről Alföldin kívül mások is írtak, pl. Torben Christensen: Christus oder Jupiter. Der Kampf um die geistigen Grundlagen des Römischen Reiches. Göttingen, 1981, 133. o.: „Die Abgrenzung des Christentums von den übrigen Religionen des Römischen Reiches blieb eindeutig und kompromißlos. Man mußte zwischen den Christentum als der Wahrheit und dem falschen mos maiorum wählen." 12 Például Social Networks in the Early Christianity Environment: Issues and Methods for Social History. Semeia, 56 1992. Ed. L. Michel White. Stephan Benko: Pagan Rome and the Early Christians. Bloomington, 1984. Darrel W. Amundsen: Medicine and Faith in Early Christianity. Bulletin of the History of Mediane. 56. 1982, 326-350. o. Artur C. McGiffert: A History of Christian Thought. New York I-II. 1949. Wayne Meeks: The Origins of Christian Morality. The First Two Centuries. New Häven, London, 1993. A magyar olvasó is találkozhatott már olyan könyvvel, amelyben a szerző az ókori ellentétet összeveti a mai kor jelenségeivel, ahogy erre Sághy Marianne is utal: Molnár Tamás: Én, Symmachus. Európa, Budapest, 2000. 13 Lásd a könyv 72. oldalán. Erről még lesz szó. 14 Sem a szentek, sem pedig a mártírok tisztelete nem intézhető el ilyen sommásan. Ez is folyamat. Nagy irodalmából csak egyet, egy összefoglalást idézek, F. W. Deichmann: Einführung in die christliche Archäologie. Darmstadt, 1983. 15 Bővebben lásd John Meyendorff: Birodalmi egység és keresztény szakadások. Budapest, 2001. 89-95. o. 14 Hieronymus: Contra Joannem Hierosolymitanum 8. PL Database pubblicato da Chadwyck-Healey Ltd vol. 23. 0361C. 17 Uo: „Miserabilis Praetextatus, qui designatus consul est mortuus. Homo sacrilegus et idolorum cukor 18 Ugyanígy tévedés, hogy II. Constantius keresztény lett volna, lásd 108. o. 19 A város Nikomedia és nem Nikodemia, cf. 46. o. 20 Caesareai Eusebius hagyományozza, hogy Constantinust Nicomediai Eusebius keresztelte meg; auctor incertus: Gesta Liberii. PL Database pubblicato da Chadwyck-Healey Ltd vol. 8. 1387. Constantinus keresztségéről további részleteket olvashatunk Silvester Prolegomenájához írt apparátusban. PL Database pubblicato da Chadwyck-Healey Ltd vol. 8. 798-799. o. 21 Michael Donderer: Pavimente als Bedeutungsträger herrscherlicher Legitimation. Journal of Roman Archaeology 7. 1994, 257-262. o.: Augustus Palatínuson lévő házából a márványpadlót eltávolították, hogy újra felhasználják. Livia házának négy helyiségéből ugyanígy távolították el a mozaikot. A Domus Pinciana márványburkolatát Theoderich ravennai palotájában használták fel. Constantinus, mint az új főváros alapítója, a Romulus utáni uralkodók közt a második alapító, az első Róma mintájára akarta készíteni az újat. „Es ist gut denkbar, daß der Kaiser aus Gründen der Legitimation diejenigen Fußböden in die neu Hauptstadt transferieren ließ, auf denen einst Augustus gewandelt ist." Ókori forrás erre a tényre Sen. Ep. 86, 5. Justinianus Sol templomának oszlopait vitte Constantinopolisba a Hagia Sophia számára. Ezt az eljárást még Nagy Károly is gyakorolta. 22 Adolf Lippold: Ursinus und Damasus. História 14. 1965, 105-128. o. E cikkből kiderül minden bizonytalanság, amely ezt az ellentétet övezi. A bizonytalanságok abból adódnak, hogy a források egymásnak ellentmondanak, például a 113. oldalon a megválasztás elsőbbsége körüli bizonytalanságra: a Collectio Avellana szerint először Urasinust választották meg, Jeromos nyitva hagyja a kérdést, Rufinus viszont Damasusnak adja az elsőbbséget. Véleménykülönbségek vannak a választás dátumát illetően is, sőt a basilica Iulii értelmezését és azonosítását illetően is. Ezt a homályt azonban Sághy Marianne még csak sejtetni sem kívánta. 23 Még akkor is kár volt, ha a 354. évi naptár az adott korszakhoz tartozik. 24 G. Tellenbach: Auctoritas. B. Christlich. RAC I (1950) 904-909. o. 25 Készítésük, rendeltetésük - minden kutatás ellenére - még nincs megnyugtatóan tisztázva. 6 290. o.: „...Lőrinc történetéhez hozzáadott grillsütő ..." „Még Péter is az udvari etikettnek megfelelően viselkedik, amikor csak fejjel lefelé hajlandó felmászni a keresztre ..." 7 7| 7