Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.
Figyelő - GÁSPÁR DOROTTY: A Koszorúk és epigrammák (Sághy Marianne: Versek és vértanúk. A római mártírkultusz Damasus pápa korában 366-384)
a keresztény eszme- és kultúrkörtől általában távol tébláboló angolszász ítészek az illetékesek. Természetesen e kötetből is kiderül, miként vált a pogány kereszténnyé, Augustinus Szent Ágostonná. Bár a keresztény bölcselet iránt érdeklődő olvasó e témát igen jól ismeri egy igazán avatott író, lélekbúvár tollából: Augustinus Vallomások (Confessiones) című művéből. Ágoston főbb műveinek (A Szentháromságról, Isten városáról, A szabad akaratról) rövid értékelésére kitér a szerző, s az egyházatyához fűződő filozófiai problémákra is felhívja az olvasó figyelmét. Viszonylag nagy figyelmet szentel a Vallomások híres XI. könyvének, az ágostoni időelméletnek. E helyen azonban joggal hiányolunk egy ízig-vérig modern 20. századi angolszász szerző e témával kapcsolatos értékelésére történő utalást. A Nobel-díjas Bertrand Russell több helyen pozitívan nyilatkozott az ágostoni időfelfogásról, nemcsak a görög nézetekhez képest tekintette meggyőzőbbnek, hanem Kant elméleténél is jobbnak vélte (1. Bertrand Russell: A nyugati filozófia története. Göncöl Kiadó, Bp., 1994. 305. o.). Összegezve: Stead professzor könyve a „kezdőknek" nem elég iskolás, a haladóknak az ismert témák, fogalmak felidézésére, újragondolására ad lehetőséget csekély ismeretbővítő jelleggel. Nem érezzük, hogy a keresztény kultúra, bölcselet, hit, életvezetés melletti mindenkori kiállást segítené elő a legkiválóbb antik (még történelmi ókori) keresztény írók, teológusok, filozófusok példájának bemutatásával. A magyar kiadást illetően sem nélkülözhetjük a kritikai hangvételt. Szerkesztési, korrektori pontatlanságok tarkítják e könyvet: egységesítetlen vagy egyszerűen téves átírási mód (pl. a görög neveknél vagy fogalmaknál), ugyanazon kifejezés többféleképpen történő írása, időnként értelmetlen mondatok előfordulása, a ragok helytelen használata, az „adaptálni" vagy „adoptálni" szavak összecserélése. Nem feladatunk a hibák tételes felsorolása, hiszen nem az ékezetek túlzott megléte vagy hiánya, az akadémiai vagy a tudományos átírás vegyes alkalmazása, vagy az „újítás" jegyében történő mindenféle írásmódtól való eltérés a legnagyobb hiányossága e könyvnek. Noha a szerző azt a célt tűzte ki, hogy művével keresztény/keresztyén hitünket és gondolkodásunkat erősítse, ezt - számos, hazánkban olvasott külföldi, főleg angolszász szerzőhöz hasonlóan - nem sikerült elérnie. Művének megjelenése csak tovább erősíti azt a meggyőződésünket, hogy a hazai teológiai-vallásfilozófiai könyvkiadás helyzete - különösen a kiadáspolitika - önálló, alapos elemzést igényelne. Dörömbözi János Koszorúk és epigrammák Sághy Marianne: Versek és vértanúk. A római mártírkultusz Damasus pápa korában 366-384 (Paulus Hungarus - Kairosz, Budapest, 2003) Recenziómat azzal kell kezdenem, hogy megnevezem e könyv további szerzőit, Bartók Gertrúdot és Rihmer Zoltánt. Ok ketten fordították le Damasus epigrammáit, Rihmer Zoltán pedig ezenkívül elkészítette a könyv mutatóit. A térképeket és ábrákat Gróf Ferenc készítette el egy vatikáni kiadvány alapján. A köszönetnyilvánításokból kiderül, hogy a szerző milyen óriási kutatási lehetőség\
