Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.

Figyelő - DÉR KATALIN: Venyige és szőlőtő (Bolyki János: János evangéliuma a görög tragédiák tükrében)

cocque páros (és ezért páratlan!) keresztolvasatú könyvének nemcsak tárgya, hanem alanya is volt a nászmetafora, legalábbis szellemi értelemben. Ifj. Fabiny Tibor Venyige és szőlőtő Bolyki János: János evangéliuma a görög tragédiák tükrében (Kálvin Kiadó, Budapest, 2002) A boldogság nemcsak a Biblia központi kérdése, hanem a görög tragédiáé is, amely, Arisztotelésszel szólva, „cselekvések utánzása", „a boldogság és a boldogtalanság" pedig „a cselekvésben rejlik" (Poétika 49b25-29; 50al5).* A Biblia boldogmondásai kétségkívül paradoxonok, de paradoxiájuk merőben más, mint amiről Szophoklész Oidipuszának zárszava beszél: Senki hát halandó embert, ki e földön várja még végső napját, ne nevezzen boldognak, míg élete kikötőjét el nem érte bánat nélkül, biztosan. Hogyan is lehetne ezt a boldogságot, melynek bizonyossága a halálhoz, az élet végéhez van kötve, közös nevezőre hozni a bibliaival, mely maga az életteljesség?** Valahogy így áll a helyzet más területen is. A közösségről, mely szó- és fogalomkincsben, motívumkészletben a tragédia és az evangélium között mutatkozik, gyakorta kiderül, hogy alig több puszta szavak azonosságánál, sőt maga a hasonlóság rejti a nála elgondolhatatlanul mélyebb különbséget. Bolyki János roppant nehéz feladatra vállalkozott tehát, méghozzá a monografikus teljesség igényével elsőként magyar nyelven: arra, hogy az evangéliumot a görög tragédiákkal egybevetve, eltéréseiket és egyezéseiket regisztrálva, irodalomtudományi, műfajelméleti módszerrel, az eszme- és kultúrtörténeti, sőt feltételezett hatástörténeti hátteret is sokoldalúan feltárva mutassa fel János evangéliumának „drámai, sőt tragikus vonásait" (10. o.). A Bevezetés a továbbiakban (11-16. o.) a kutatástörténet alig egy évszázadáról szól. Abban legtöbben egyetértenek, hogy János evangéliuma nem dráma, hanem „drámai jellegű" elbeszélés; emellett azonban a műfaj kérdéséről sokféle nézet volt és van forgalomban. A sort F. R. M. Hitchcock tanulmánya nyitotta 1907-ben. Vele és másokkal szemben C. R. Bowen nézete szerint a drámai jelleg nem annyira az evangélium egészében keresendő, inkább egyes drámaszerűen formált jelenetekben; a Jánosi evangélium ilyenek sorozatából álló elbeszélés. C. M. Connick úgy vélte, Jánosnál a hagyományanyag átértelmezése tolta el a hangsúlyt a drámaiság felé a szinoptikusokhoz * Tiszteljük ugyan Arisztotelész drámafelfogását, de sajnáljuk, hogy a tragédia vallásos összefüggése hidegen hagyta. Ilyen szempontból - több nemzedékkel a klasszikusok után - már egyfajta görög racionalizmust szólaltat meg. Saját területén - ebben az esetben az irodalomelméletben - természetesen nyújthatott egészet és maradandót. - a szerk. ** Ez a szembeállítás túlságosan kiélezettnek tűnik. Más az Oidipusz király, és más a görög tragédia általában. - a szerk.