Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - BERECZ ÁGNES: Egyházi gyűjteményeink - alapkövek vagy kövületek?

Az álom valóra váltásának feltétele egy jól működő könyvtár, amely nem küzd szakemberhiánnyal, méltatlan elhelyezéssel, napi működési gondokkal. Feltétel a munkatársak aktív szervezőkészsége, és nem utolsósorban a protestáns értelmiség aktív részvétele a szellemi otthonteremtés munkájában. És természetesen az is feltétel, hogy közösségeinknek igénye legyen egy ilyen központra. Hajdan a kollégiumok, az egyházi központok elengedhetetlen segédeszköze volt a jól működő könyvtár és levéltár. Mára sok minden megváltozott a világban - ám ezek az intézmények továbbra is megkerülhetetlenek, ha minőségi szellemi munkáról van szó. ... ha minden marad a régiben, azaz érdemi változás nem történik - akkor az egyházi könyvtárak csendesen tovább működnek, ahogy tudnak. De jó, ha tudjuk: ami nem növekszik, az csökken. Egyre nagyobb lesz a szakadék szolgáltatásaink és a más hasonló intézmények szolgáltatásai között, és egyre kevésbé tudunk majd megfelelni az újabb kihívásoknak. Az emberek lassan más helyekre szoknak át, hozzánk csak azok jönnek, akiknek ez feltétlenül szükséges. Nyilvánvaló, hogy a kulturális intézményrendszer általános válsága és sok baja közepette az egyházi gyűjtemények legfeljebb még egy speciális alesetet képeznek - én azonban úgy gondolom, hogy a protestáns szellemiségű kulturális intézményeknek fokozottan figyelniük kellene alapértékeikre és korunk kívánalmaira. Nem engedhetjük meg azt, hogy könyvtáraink múzeumokká, relikviákká váljanak (nota bene: manapság a múzeumok is egyre határozottabban szakítanak a tárlók között áhítatosan sétáló látogatók eszményével); de az sem üdvös cél, hogy néhány „mandarin" kedvéért tartsunk fenn intézményeket. Az egyházi könyvtárak mindig is az egyházi, egyházközeli értelmiség bázisául szolgáltak; és ma, amikor az értelmiség teljes köre sok tekintetben perifériára szorul, ezek az intézmények biztosíthatnák a műhelymunka hátterét. Számunkra, akik egyházi gyűjteményekben dolgozunk, meglehetősen egyértelmű a válasz, hogy hol lenne a helyünk a világban - nyilvánvaló, hogy a sajátos szellemiértékközvetítés centrumaiként kellene szolgálnunk a kornak megfelelő eszközökkel és színvonalon.