Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 3-4. sz.

Rokon irodalmakból - Fanny de Sivers írásai

történetben. Napjainkban a New Age viszi tovább ezeket az eszméket. A Keletről útjára indult gondolat azonban időközben teljesen átalakult. Az újra testet öltést teljes egészében pozitív jelenségnek nyilvánították. Az egymást követő életek pontosan megfelelnek a természetes fejlődés szakaszainak, melyek során az ember tökéletesíti magát és kialakítja végleges személyességét. Tehát saját maga formálja önmagát, s olyanná fejleszti énjét, amit helyesnek és jónak tart. Az Istennek nem marad semmi tennivalója. A keresztény hit nem ismeri el az inkarnációt. A zsidó-keresztény hagyomány szerint egy életünk van, s ezt komolyan kell venni. Nem szabad a felelősséget későbbre halasztgatni annak reményében, hogy a jövendő életek során könnyű lesz majd kijavítani a hibákat, s a számunkra kiszabott idő a végtelenségig nyújtható. Az eddig mondottak ellenére azt hiszem, hogy kivételes esetben Isten tervében is megjelenhet az újra testet öltés valamilyen formája. Ars szent papja - Vianney János például a következő esetet meséli, amely Nagy Szent Gergely idejében történt. Egy kegyes pap, akinek testi hibája volt, az orvos előírására nap mint nap egy elhagyatott helyre ment fürödni. Minden alkalommal egy ismeretlen ember várt rá, aki segített lehúzni a saruját, s fürdés után odanyújtotta neki a törülközőt. A kegyes pap természetesen hálás volt neki, s egyszer szentmise után egy darab megszentelt kenyeret kínált oda ismeretlen barátjának. - Atyám - mondta neki a férfi -, olyasmit kínál nekem, amivel nem élhetek, bár láthatja, hogy van testem. Én voltam ennek a vidéknek a földbirtokosa, s itt kell letöltenem megtisztulási időmet. A következő szavak után eltűnt: - Istennek szolgája! Könyörülj rajtam. O, mennyire szenvedek, de te megszabadíthatsz engem ... Ennek az embernek a megtisztulási ideje emlékeztet a reinkarnációra. Visszaküldték a birtokára, hogy valamiképpen lemossa bűneit. Úgy tűnik, mintha ismét élő teste lenne, azzal a különbséggel, hogy ez a test az övé, nem valami megváltozott hüvely. Tehát kivételes esetekben végbemehet újra testet öltés, de ebből nem lehet rendszert teremteni. Feltételezhetjük, amint minden ember más módon él, s úgy hal meg, amint az élete azt megszabja, ennek megfelelően a megtisztulás eszközei és lehetőségei is elképzelhetetlenül tarka mozaikot alkotnak. Nekünk egy élet adatott, s ez nem azért, hogy kecsegtessük magunkat a reménnyel, hogy az eljövendő évtizedekben vagy évszázadokban tovább játszhatjuk ezt a játékot. Minden percnek megvan a maga értelme - mondta Newman bíboros. Nemcsak minden évnek vagy minden napnak, hanem minden szempillantásnak! És ezt az értelmet keresni kell. Minden törekvésünknek, minden szavunknak, melyet kiejtünk, minden emlékképnek, melyet szívünkben őrzünk, minden hétköznapi tevés-vevésünknek örökkévaló jelentősége van. Annak tudata, hogy minden, amit teszünk, lényeges, bátorságot kellene, hogy adjon ahhoz, hogy minden bajt és bánatot belső békével viseljünk el. A halál fontos esemény életünkben, átmenet „erről a partról a másikra". Ezt el kell fogadni, és fel kell készülni rá. Több szent is kérte, hogy kímélje meg őket Isten a hirtelen haláltól. Az emberek többnyire azt gondolják, hogy ha a halál váratlanul érkezik, úgy ragadja el áldozatát, hogy az észre se veszi, az „jó" halál. Azt, hogy mi történik a halál pillanatában, senki se tudja. Csak sejtheti az ember, hogy ez olyan nagy