Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 1-2. sz.
A gondolat vándorútján - VÉGH LÁSZLÓ: Örökségünk és a huszonegyedik század
képest. Nincs az egységek között szállítási költség (és szennyezés), ráadásul rengeteg élelmet termel. 1996 végén hét ilyen rendszer üzemelt a világon, valamennyi a fejlődő országokban. A fenti példa jól mutatja, hogy ismereteinket új szempontok szerint kell rendszereznünk. Új felfedezésekre, új módszerekre van szükségünk. Remélhetőleg egy új tudományos-műszaki forradalom köszönt ránk. 23 Az Európai Közösség adta esélyek Beszéltünk már arról, hogy a modern társadalmak csak a mának élnek. A választók nyomása arra kényszeríti a vezetőket, hogy mindent megtegyenek a mielőbb érezhető életszínvonal-emelés érdekében. így azonban a civilizáció, miközben vakon követi a piac erőit, elpazarolja a természetes erőforrásokat és elpusztul. Az az irányítási modell, amely az Európai Közösségben fokozatosan kifejlődik, talán alkalmas lesz arra, hogy a népképviseleti demokráciát a hosszú távú, valóban felelősségteljes döntésekkel öszszeötvözze. Az Európai Közösség tervezett bővítése, valamint egy jól kiépített központi irányítás lehetővé teheti, hogy Európa kialakíthassa saját fenntartható civilizációját. A határozott vezetés megakadályozhatja, hogy a ma élők a jövő számlájára pazaroljanak. Azokat a területeket érdemes központi irányítás alá vonni, amelyek a fenntarthatóság alapvető elveit szabályozzák. Meg kell szabni, mit szabad tenni a vízzel, a levegővel, a talajjal, hogyan szabad csomagolni, miként szabad közlekedni és így tovább. Arra, hogy miként hathatnak az EU központi intézkedései, nézzük meg a 2002 őszére kidolgozott vízvédelmi rendtartást, amelyet a tagországoknak 2003 végéig kell elfogadniuk. A benne lévő vízvédelmi rendelkezések a mezőgazdasági tevékenység során keletkező szennyeződésekkel foglalkoznak. Az eltűrhető szennyezési határértékek olyan kicsik, hogy csak akkor teljesíthetők, ha a gazdálkodók valóban művelői és nem kizsákmányol ói a földjüknek. A rendelkezések szerint a műtrágyát mindig úgy kell adagolni, hogy az érintett növény éppen akkor képes legyen felvenni. Akik túladagolnak, a bírság fizetésén kívül a támogatást is elveszthetik. Ha viszont nem műtrágyáznak, akkor lemaradnak a versenyben. A rendelkezés hatására a mostani műtrágyagyártás töredéke is elegendő lesz, másrészt erősen csökken majd a vízszennyezés. Az ilyen keményen korlátozó rendelkezések nem a demokratikus vívmányokat, hanem a piac működését szabályozzák. Megakadályozzák, hogy a piaci erők elpusztítsák a jövő forrásait. Ami pedig a konkrét intézkedéseket illeti, ott már nagyobb fokú helyi önállóságot lehet biztosítani. Az Európán kívüli világban jóval súlyosabb, civilizációs összeomlásnak tekinthető folyamatok valószínűsíthetők. Ahol az iparosított mezőgazdaság magas hozamai népességrobbanásra vezettek, ott a tömeges éhhalállal kell szembenézni. Az Egyesült Államokban pedig a piac láthatatlan keze olyan eredményesen működött, hogy az így kialakult településszerkezet, úthálózat, a nyugat-európainál kétszer többe kerülő életforma csak nagyon nehezen, komoly áldozatok, megrázkódtatások árán alakítható át. Nekünk, magyaroknak pedig tudnunk kell, hogy a Kárpát-medence - Európa más részeihez képest - nagyon jó természeti adottságokkal rendelkezik. Termékeny földjeink kevés külső energia bevitelével is el tudnak tartani bennünket. Tehát érdekünk, hogy
