Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - VÉGH LÁSZLÓ: Örökségünk és a huszonegyedik század

tudomány sikereitől elbizakodva, nem vesz tudomást korlátairól. Redukcionista módon gondolkodik. Ezért a részleteket ugyan sokkal jobban ismeri, ám az egész működését nem fogja fel, nem is érzékeli. Az okos, sokat tudó, ám bölcsnek egyáltalán nem mondható modern ember nincs tudatában effajta korlátoltságának, rövidlátásának. Mivel a piac is a jelen körülmények okos mérlegelésén nyugszik, a racionalitás, a piac és a tudomány olyan szövetséget alkotott, amely elsöpört minden mást. A természettudományos tudás és a technika rövid távú napi érdekek kiszolgálója lett és alkalmazásának nemcsak az áldásai, hanem káros következményei is nyilvánvalókká váltak. A válság és a keresztény ember Ha a világválság fenyegetésével szembesül, igen sok kereszténynek a végítélet közeledése jut az eszébe. Mindig voltak ugyan válságos időszakok, láttuk azonban, hogy napjainkban már másról van szó.

20 Mégsem adhatjuk át magunkat a világvége-varasnak: sehol sincs megírva, hogy éppen most szakad ránk a végítélet. Ahhoz, hogy az írás megnyíljon számunkra, éber, figyelmes olvasóvá kell lennünk. Ha csak szó szerint vesszük a Bibliát, nem sokat találunk arról, miért jutottunk ide, mit tehetünk. A Szentírás könyveiben akkor találjuk meg az élő üzenetet, ha nyitottak és figyelmesek vagyunk, bölcsen olvasunk. Tudnunk kell kérdezni, kérdéseinkre a választ megkeresni, sőt a választ értelmeznünk is kell. A vallásos-fundamentalista felfogás hibája, hogy csak perfekt válaszokat szajkóz. A fundamentalista - egyébként ugyanúgy, mint az istentagadó - a Szentírást csak okosan, szó szerint akarja értelmezni. Most nem foglalkozom részletesebben az ökológiai válság teológiai megközelítésével, csak Bolyki János könyvére utalok.

21 Érdemes azonban külön is kiemelnünk, hogy a teremtéstörténet szerint az ember sok mindent tehet, sokféleképpen élhet. De a szabadsággal együtt a felelőssége is nagy, mert az Édenkert őrzőjeként korántsem tehet akármit. Körültekintően, éberen, mindig az adott helyzetnek megfelelően, Istenére és az ő teremtett világára figyelve kell meghoznia döntéseit. Az okos, ám rövidlátó ember maga akarja megmondani, mi a jó és a rossz. Nem veszi észre, hogy a világ rendjéhez nem illik a korlátolt ember önző rendszere. Nemcsak az egyistenhívő vallásoknak, hanem a többi világvallásnak is alapvető követelménye, hogy a világ harmóniájára tekintve gondolkodjunk és tevékenykedjünk.

22 Az embernek tartózkodnia kell attól, hogy önző módon, csak a maga rövidlátó elképzeléseinek megfelelően éljen, attól, hogy a jót és a rosszat maga határozván meg tönkretegye önmaga és mások életét és rombolja a természetet. Sok mai ember számára riasztó Isten - úgymond - kegyetlensége, hogy az apák bűnei miatt a fiak bűnhődnek. Arra, hogy ez az ige valójában mit jelent, a Húsvétsziget lakóinak szenvedése lehet a válasz. Nem azok bűnhődtek ugyanis, akik bálványaik készítéséhez elpazarolták a sziget erőforrásait, hanem a leszármazottaik. A rögeszmésen robotoló, bálványokat készítő nemzedékek után még eltelt egy-kétszáz viszonylag nyugodtabb év, amikor a szigetlakók, bár szegényesebben, de megéltek földjeik műveléséből. Az összeomlás ezután következett be. Az emberevés borzalmát olyan ősök okozták, akik évszázadokkal korábban éltek. A tragédiát nem Isten kegyetlensége, hanem az ember bűne idézte elő. A protestáns hívő azt vallja, hogy az Istentől kapott hit segítségével újjászületünk, és testi halálunk után megkapjuk az örök életet. A hit