Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - LÁZÁR VIKTÓRIA: Egy tudós misztikája

borg számára követendő példakép még a teológia területén is (az ő törvényével definiálta a szabad akaratot), Blake számára viszont éppen a lelki-szellemi kérdések területén riasztó ellenpélda a fizikus, aki szerinte az embert a fizikai lét korlátai közé zárta: „ (Newton) vevé a harsonát, és harsogott! / Mint hulló őszi lomb, számlálatlan angyalsereg / A téli égből hullt alá, keresve sírjaik, / Zörgetve üres csontjaik, süvöltve és zokogva."

24 Swedenborg analitikusan szemléli a világot, és statikus képekben rögzíti a tapasztaltakat; Blake látásmódja inkább holisztikus, képei dinamikusak, írásai tele vannak felkiáltásokkal, kérdésekkel. Swedenborgot a spiritiszták tartják prófétájuknak, míg Blake-et elsősorban képzőművészek vagy költők tekintik példaképüknek. Swedenborg és Blake eltérő viszonya a látomásokhoz, a transzcendenshez nem a teológus és a művész, hanem a tudós és a művész eltérő látásmódjából fakad. Swedenborg hosszú éveken át tanulmányozta az élővilágot, és fedezett fel törvényszerűségeket, rendszereket - s most ezekből akar induktív módszerrel egy túlvilágot felépíteni. De közben megfeledkezik arról, hogy egy ilyen rendszer szükségszerűen tökéletlen, míg Blake felvállalva a távolságot a szellemi és az anyagi világ között, csak egy-egy ihletett pillanatra lát bele a mindenség titkaiba. De nem többet, lényegibbet lát az, aki csak egy szemvillanásra kap betekintést Isten titkaiba, mint az, aki saját rendszerén belül maradva próbálja centiről centire feltérképezni a szellemi világot? Pilinszky így ír erről: „Szemben a tudományok bizonyított részigazságaival, a művészet a bizonyíthatatlan egész kifejezése. (...) Míg a tudományos igazságot pillanatról pillanatra, lépésről lépésre a logika szabja meg, a művészet mondatról mondatra, ecsetvonásról ecsetvonásra, vésőütésről vésőütésre választás gyümölcse. Csodája mégis épp az, hogy nagy és érvényes alkotásaiban közvetít, mely attól, hogy bizonyíthatatlan, semmivel se kevésbé reális. Ellenkezőleg. Meggyőzőbb minden bizonyított realitásnál: a teljesség lélegzetvétele."

25 7. Swedenborg hatása Swedenborg nem érvelt, nem győzködött senkit a maga igazságairól, ha látomásairól kérdezték, visszafogottan felelt valamit, aztán gyorsan másra terelte a szót. Valószínűleg ezt a szerény, háttérbe húzódó magatartást hiányolta Lutherből, mert amikor meglátogatja őt a Szellembirodalomban,

26 Luthertől már elvétetett a „tömeg elbűvölésének eszköze". A nagy reformátor azt is töredelmesen beismeri, hogy a solafide tana nem a Szentírásból való, de azzal védekezik, hogy el akart szakadni a római katolikus egyháztól. Luther azonban mégis kedvező elbírálásban részesül, mert fiatal korában ékesszólóan írt a jó cselekedetek fontosságáról. A jó cselekedetek azért olyan hangsúlyosak, mert ezek mutatják, hogy az illető személy az akaratában (azaz legbensejében) követője Isten igéjének. Swedenborg az első Korinthusi levél 13,13-ban a „hit, remény, szeretet" hármasából a szeretet helyett is „charity"-t, „jótett"-et mond.

27 Ennek van Swedenborg rendszerében egy nagyon szellemes vetülete: Az angyalok tanácstalanul állnak a mennyben, amikor egy olyan ember érkezik, aki egész életében csak sanyargatta magát és a tökéletességet kereste,