Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - LÁZÁR VIKTÓRIA: Egy tudós misztikája

Corpus evangclicorum gyalok, akik az ige meghallását követően rögtön az akaratukba vitték át azt, vagyis megcselekedték. 5. Tudós vagy misztikus? Swedenborg közel harminc teológiai tárgyú könyvet írt. Csak a Jelenések könyve első négy fejezetéhez írt kommentárja 800 oldal. De miközben természettudományos analógiás és analitikus módszerekkel próbálja felépíteni és minden részletében tökéletesre csiszolni a mennyet, fölvetődik a kérdés: Valóban misztikusnak tarthatjuk-e Swedenborgot kizárólag a művei alapján? Meghökkentő az a magabiztosság és nyugalom, amellyel Swedenborg ki-be sétál a menny és a pokol kapuján. Akárhány misztikust vagy látnokot figyelünk meg - legyen bár valós történelmi személy (mint például Avilai Szent Teréz, Dániel, János apostol), művész (William Blake) vagy kitalált figura (Faust) - mindannyiuknál közös a megrendülés, a megrettenés a látottaktól. Swedenborgnak kísérője sincs - pedig erre még Dante is igényt tartott -, csupán egy-egy mellé szegődő angyalt kérdez, de főleg ő bölcselkedik. A mennyben egy fa alatt a saját könyvét {Arcana Celestia) látja - még véletlenül sem a Bibliát. Egyetlen nagy vétke van a menny- és pokoljáró Swedenborgnak: a hübrisz. Ezért nem kap valódi és újszerű igazságokat, kinyilatkoztatásokat. Ezért nem lát mást a mennyben, mint rendszert, és ezért csúszik ki Isten is a kezéből. A misztikus szó (a görög musztész) „beavatott"-at jelent. Ehhez elsősorban alázat kell, hiszen a misztikust Isten a saját titkaiba avatja be. Még Emerson is, aki pedig esszéjének „Swedenborg - vagy a misztikus" címet adta, elismeri, hogy Swedenborg „inkább ragaszkodik a keresztény jelképekhez, ahelyett, hogy az erkölcsi érzéshez kapcsolódott volna, amely a kereszténység, emberiség és istenség számtalan faját hordozza méhében".

21 6. Művészi látásmód vagy tudományos alaposság? Swedenborgot sokszor említik együtt William Blake-kel, az angol költő-misztikussal, akiknek születési évére (1757-re) jövendölte Swedenborg a szellemvilág utolsó ítéletét és az új egyház létrejöttét. Ezáltal az irodalomtörténészek közös nevezőre hozzák látomásaikat, miszticizmusukat. Borges is így fogalmaz: „ (Blake) a Swedenborg által már korábban hirdetett üdvtant vallja".

22 Foglalkoznunk kell a kettőjük közti különbséggel, mert nem hagyhatjuk figyelmen kívül Blake kritikai észrevételeit Swedenborg műveivel kapcsolatban és éles elhatárolódását e művek szellemiségétől. A Menny és Pokolra válaszként Blake megírta Swedenborg művének paródiáját a Menny és Pokol Házasságát (1790-93): „Swedenborg egyetlen új igazságot sem írt le. (...) S most halljátok, mi ennek az oka: ő csak Angyalokkal társalgott, akik mind vallásosak, de nem tárgyalt Ördögökkel, akik gyűlölik a vallást - önteltsége megakadályozta ebben. Swedenborg írásai ily módon csupán a felületes nézeteket összegezik és ízelítőt adnak a fenségesebb felfogásról - de többet nem."

23 Már ez az explicit módon megfogalmazott harcos szembenállás elég lenne, hogy ne tartsuk Blake-et és Swedenborgot rokonlelkeknek. De itt van Newton, aki Swedenái!