Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - EVA-SOFI ERNSTELL: Bethlen Gábor ajándéka

hűbéresei - Erdély és a krími tatár kánság - stratégiai szempontból jelentős szövetségesek voltak. Ezenkívül Bethlen Gábor - Erdély fejedelme, Magyarország választott királya - Gusztáv Adolf sógora lett. Két nővért vettek feleségül, Brandenburgi Mária Eleonórát és Katalint. Bethlen Gábor nagy terveket kovácsolt az egész Habsburg Birodalom lerohanására, ennek érdekében együttműködött különböző protestáns uralkodókkal. Gusztáv Adolf szintén nagy terveket táplált a svéd hatalom kiterjesztésére, így aztán Svédország is belekerült a 17. századi Európa hosszú háborúiba. Bethlen Gábor 1619-ben lett fejedelem, és megkísérelte Erdélyt - amely az oszmán és Habsburg hatalom között vergődött - komoly, független monarchiává változtatni. A harmincéves háborúban - ahol Gusztáv Adolf olyan nagy szerepet játszott - Bethlen Gábor az 1620-as években vett részt: már ebben a korai szakaszban is kétségtelen kapcsolatok voltak közöttük. Gusztáv Adolf koalíciós elképzeléseiben az erdélyi uralkodó neve 1620-ban is, 1623-ban is előkerül. Föltehető, hogy mindketten végiggondolták: a másik fél is fontos hatalmi tényező - tehát hasznos szövetséges - a fenyegető háborúban. A következő években követek jártak Stockholm és Gyulafehérvár között, hogy a különböző stratégiai elképzeléseket összehangolják. 1624-ben az erdélyi követek nem érhettek ugyan célba, de 1626-ban mélyülni kezdtek a kapcsolatok, mert a svéd követ - Filip Sadler - megérkezett Erdélybe. Az volt a célja, hogy beszélje rá Bethlen Gábort Lengyelország megtámadására. Ügyesen, diplomatához méltóan kísérletezett: azzal kezdte, hogy gratulált a Brandenburgi Katalinnal kötött házassághoz, majd lassan, óvatosan fölvetette a Lengyelország elleni háború tervét. Az eredeti elképzelés az volt, hogy Lengyelországot - egyidejűleg - a svéd oldalról is megtámadják. Csakhogy Bethlen Gábor inkább Sziléziában szeretett volna találkozni Gusztáv Adolffal, egy németországi hadjárat során. Sadler egy Dreyling nevű erdélyi követtel tért vissza Svédországba. A tárgyalások tehát folytatódtak, de tényleges katonai együttműködés még nem alakulhatott ki ebben az időben. Annyi azonban valószínű, hogy ekkor adták át az ajándékot. A következő esztendőben - 1627 - az oszmán és a Habsburg-kormányzat újra megerősítette a fegyvernyugvást. Bethlen Gábornak ismét támaszra volt szüksége a császár ellenében: újra Gusztáv Adolfhoz fordult. Legközelebb Gyulafehérváron tárgyaltak. A császár elleni kölcsönös segítségnyújtást vitatták, valamint a svéd kísérletet a vörösréz monopóliumának Svédország és Erdély számára történő megszerzésére. Valójában az lehetett a helyzet: Bethlen Gábor Zsigmond király halála után - meg akarta szerezni a lengyel koronát, ezért vetélytársának tarthatta Gusztáv Adolfot, aki szintén uralkodni vágyott Lengyelországban. Erről az ügyről azonban - föltehetően - nem beszéltek. Két alkalommal ugyan még találkoztak svéd és erdélyi megbízottak, de megállapodásokra nem került sor. Bethlen Gábor 1629 novemberében meghalt, mielőtt még Svédország bekapcsolódott a Németrómai Birodalom elleni háborúba, amely a svéd fél számára döntő indok volt az Erdéllyel való szövetkezésre. Bethlen özvegye és öccse együtt uralkodott I. Rákóczi György trónraléptéig (1630). Gusztáv Adolf is novemberben halt meg-akárcsak Bethlen-, de három évvel később: 1632. november 6-án, a lützeni csatatéren.