Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 1-2. sz.

Figyelő - TERRAY LÁSZLÓ: „Menjetek el ..." (Keveházi Kászló: „Tegyetek tanítvánnyá minden népet." Egyetemes missziótörténeti vázlat. Keveházi Kászló: Kit küldjek el? Kunos Jenő élete és szolgálata)

„Menjetek el..." Keveházi László: „Tegyetek tanítvánnyá minden népet." Egyetemes missziótörténeti vázlat. (Evangélikus Sajtóosztály, Budapest, 2001.) Keveházi László: Kit küldjek el? Kunos Jenő élete és szolgálata. Külmissziói Kiskönyvtár 3. (Magyarországi Evangélikus Külmissziói Egyesület, Budapest, 2001.) „Krisztus népe Isten nagy csodája" - így énekelt Ronald Fangen norvég költő (Dóka Zoltán átköltésében Keresztyén Ék. 269,1) a Norvég Missziótársaság 100 éves jubileumára írt kantátájában 1942-ben. A kezdettől eltelt közel 2000 év során Jézus Krisztus egyháza az emberiség egyötödét (szám szerint több mint egymilliárd embert) átfogó közösséggé nőtt. Istennek ezt a nagy csodáját festi meg az Evangélikus Hittudományi Egyetem volt (most már emeritus) egyháztörténet-tanára két könyvében, egy missziótörténetben és, mintegy illusztrációként (azt mondhatnánk, mint case study), egy misszionárius életrajzában. Az elsőt Keveházi László szerényen missziótörténeti vázlatnak nevezi, de jóval többet ad, mint vázlatot. Kompendiumnak vagy kézikönyvnek is nevezhetné, mert átfogó képet ad benne mind földrajzilag, mind időben „a Jézusról szóló hír" terjedéséről a kezdettől a 20. századig. Már a könyv címéből kiderül, hogy itt arról van szó, amit korábban feüi-misszió névvel jelöltek meg. Ismeretes, hogy Jézus Krisztus egyházának ez az életmegnyilvánulása - sok más témával együtt - negyven éven át majdnem tabu volt Magyarországon. így több mint egy generáció keveset hallhatott vagy olvashatott külmisszióról akár a teológiai fakultásokon, akár az egyházi sajtóban. Annál inkább elismerésre méltó, hogy Keveházi László ez idő alatt is figyelemmel kísérte a külmisszió szolgálatát és irodalmát, és ilyen átfogó anyagot öntött végül könyvbe. Joggal tette az alcímbe az egyetemes szót. Magyar vonatkozású anyag ugyanis aránylag kevés található itt. Viszont elvezet a szerző a világ legtávolabbi zugaiba is, bemutatva a gyakran szerény kezdetet és az erőteljes növekedést. Nem hallgat a kudarcokról sem, e tekintetben is teljességre törekszik. Magyar nyelven jelentek meg külmissziói könyvek, életrajzok, sőt egy hatalmas munka a missziói gondolatról Magyarországon, Anne Marie Kool disszertációja. De ilyen átfogó, széles ölelésű mű még nem jelent meg eddig magyarul. Keveházi könyve úttörő vállalkozás, megjelenése eseményszámba megy. Hézagpótló standardmunka. A könyv főrésze kronologikus sorrendben ad áttekintést a külmisszióról: kezdet, középkor, újkor. Érthető módon legnagyobb súlyt (45 oldal) a 19. századra helyez („the Great Century", mondta Latourette amerikai missziótörténész). Mikor rátér a 20. századra, akkor földrajzi egységenként halad a Távol-Kelettől Afrikán át Dél-Amerikáig. A misszíótörténész nem hallgatja el, hogy sok esetben inkább karddal, mint jó szóval vettek rá egyes uralkodók egész népcsoportokat, hogy felvegyék a keresztény hitet. Figyelmét azonban elsősorban azokra a tanúkra fordítja, akik készek voltak elmenni és így részesei, eszközei, sok esetben formálói is voltak személy szerint ennek a „terjedésnek". A könyv tömör nyelve kísértés lehetne arra, hogy a nevek, helyek és évszámok