Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 1-2. sz.

Figyelő - LADÁNYI SÁNDOR: „Szenvedem békével..." („Vitetnek ítélőszékre..." Az 1674-esgályarabper jegyzőkönyve)

zatairól - különösen az évfordulók kapcsán - az évszázadok(l) alatt elég sokan, elég sokat írtak. Az 1674-es per anyagát, „jegyzőkönyvét" (amely nem egy mai értelemben felvett jegyzőkönyv!) már 1863-ban egy másolt példányról a Sárospataki Füzetekben Ladányi Gedeon közzétette. Azóta másik, szintén másolati példányról is tudomást szereztek a kutatók (pl. a betléri [Szlovákia] Andrássy-könyvtár is őriz egyet), az eredetinek elfogadható példányra 1973-1975-ben folytatott kutatásaink során sem Pozsonyban, sem Bécsben, de még Esztergomban sem bukkant rá egyikőnk sem. így az 1976-os ünnepségek és kiadványok alkalmára is csak az egyetlen 1863-as nyomtatott példány maradt a leginkább elérhető forrás. S. Varga Katalin kitartó szisztematikus kutatását koronázta a megtalálás öröme és élménye, éspedig Esztergomban, a Prímási Levéltárban (ahol pedig korábban többen is kutattunk), ugyanakkor az ő tiszte és feladata lett a latin szöveg gondozása, annak magyar nyelvre fordítása, hozzá jegyzetek, mutatók készítése, s miután mindez együtt volt, a kötet szerkesztése és hozzá bevezető tanulmány készítése. Ezt az összetett, szerteágazó, nagy tudást, roppant energiát igénylő feladatot S. Varga Katalin kitűnően, igen magas szinten teljesítette. Ebben kezdettől fogva korrekt partnere volt a pozsonyi Kalligram Kiadó. Kettőjük együttes munkája nyomán egy ízléses, szép, igen hasznos kötettel gyarapodott a 17. század ezen sokat vitatott, szomorú, gyászos, véres évtizedének irodalma. A kötet S. Varga Katalin rövid, személyes hangú, mégis objektív bevezetésével indul, amelyben elmondja a mű „születését", létrejöttét. Ezt követően „Processus Pozsonyban" összefoglaló cím alatt, több kisebb alegységre tagoltan a perek történetét, annak irodalmát, a történeti hátteret röviden, de igen alaposan, tárgyilagosan, gazdagon jegyzetelve és bőséges bibliográfiai adatokkal ellátva mutatja be. Ennek alfejezete A per és a történelmi emlékezet címet viseli, amelyben a történeti tényeket, fogalmakat, a körülményeket vizsgálja, megállapítva, hogy a későbbi emlékezet, irodalom főként a gályarabságot szenvedettekre koncentrálódott. A jegyzetanyagban itt is a teljességre törekszik, ha egyes, kisebb jelentőségű, inkább népszerűsítő munkák felsorolását el is hagyja. A per jogtörténeti és történeti háttere alfejezetben tisztázza, hogy „A prédikátorok elleni per(ek)ben a vád tárgyává tett cselekmények fogalmi értelemben súlyosabb bűntettnek, felségárulásnak számítottak, az uralkodó elsődleges joghatósága szerint pedig, a honi szokásjog szabályaitól eltérően ezekben rendszerint a király által delegált bíróságok (delegatum iudicium) jártak el. E bíróságok összetételét a király határozta meg, mégpedig ad hoc jelleggel..." Ebben a részben az eseményeket beleállítja az ország történetének szélesebb folyamatába, összefüggéseibe. Itt is alaposan áttanulmányozott szakirodalomra támaszkodik. Itt azért talán meg kell említenünk, hogy egy idevágó - véleményem szerint nem jelentéktelen - tanulmány: Némethy Sándor: A Delegatum Iudicium Extraordinaria Posoniense anno 1674 története és jogászi kritikája (Theologiai Szemle 1980., 1981., 1982., 1983., 1984. évfolyamaiban, folyamatosan közölt) elkerülte az egyébként nagyon körültekintő, alapos munkát végző szerző figyelmét (vagy az enyémet az arra való hivatkozása - többszöri átolvasásom ellenére is). (E tanulmánysornak még az is az érdekessége, hogy szerzőjük, az azóta már elhunyt Némethy Sándor, római katolikus jogász volt, tehát még felekezeti elfogultsággal sem vádolható.) -A per előtörténete alfejezet az 1670-es évek elejétől napirenden lévő, a Wesselényi-féle