Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 9 (2003) 1-2. sz.

Figyelő - KÁRPÁTI LÁSZLÓ: A kereszt népe (Örményország kincsei - Titkok az Ararátról. Kiállítás a Károlyi Palota Kulturális Központban)

Szevan-tó környékének hatalmas régészeti kalandjáig terjedő időintervallumot öleli fel. Valójában a történet az emberi civilizáció bölcsőjében, Mezopotámiában kezdődik - innen származnak a legarchaikusabb tárgyak: obszidián eszközök, agyagból formált férfi és női idolok. Kiemelkedő csoportot alkotnak a bronzkor valamennyi szakaszát magas színvonalon reprezentáló emlékek, amelyek az Örmény-fennsík gazdag érclelőhelyeinek köszönhetően a kaukázusi fémművesség virtuóz technikai megoldásait és esztétikai értékeit mutatják be. Ezek a bronzemlékek - illetve egy jeles csoportjuk - a Lcsasen közelében feltárt sírok szertartási szekereinek a szerelvényei, díszei voltak. Maga az itt bemutatott kiváló állapotban lévő és rekonstruálásra csak részben szoruló nagy méretű kocsi egyben a mind ez idáig feltárt négykerekű járművek legrégebbike. A viaszveszejtéses technikával készült kocsidíszek meglepően modern hangvételű állatalakokat, vadász- és kocsihajtó jeleneteket formáznak. Ugyanezen kurgánok feltárásakor finoman és leleményesen megmunkált, nemesfémekből készült ékszerek, függők és díszedények nagy tömege került elő, amelyeknél gyakran alkalmaztak nemeskő-applikációkat és -berakásokat. Az urartui korszak legérdekesebb dokumentumai az ékírásos agyag- és kőtáblák, valamint az aranyozott bronzból készült sisakok, vértek és más harci eszközök. A kor szakrális emlékeit öntött bronz istenszobrocskák képviselik. Az örmény etnogenezis szempontjából meghatározó volt az Urartutól független Hajasza ország kialakulása, amelynek meglétéről a Kr. e. 2. évezredből fennmaradt hettita feliratok tanúskodnak. A folyamatos asszír nyomás elől szövetségbe tömörülő örmény törzsek folyamatosan észak felé vándoroltak, hogy közel hat évszázad egymásrautaltsága okán kölcsönös asszimiláció folyamatában megszülessen a földművelőállattenyésztő egységes örmény nemzet. Az államiság kialakulásának hosszú folyamatában jelentős szerepet játszottak a perzsák. A perzsák bukása után Nagy Sándor hódításai hagytak nyomot az örmény történelemben, mígnem Kr. e. 55 táján Nagy Tigran egységes birodalmat szervezett. Ebből az időből származik a kiállítás hellenisztikus emlékeinek jelentős része: márvány és terrakotta szobortöredékek, geometrikus díszítményű használati és díszedények, ötvösművű luxustárgyak. Nehéz számba venni mindazokat a kulturális hatásokat, téma- és motívumátvételeket, amelyeket a már örménynek nevezhető tárgyformáló művészet magába olvasztott. A tárlat második nagy egysége az örmény kereszténység gazdag tárgyi múltjából merít. Világosító Szent Gergely fáradhatatlan térítő tevékenységének köszönhetően megkezdődött az örmények evangelizációja, bár az új hittel már korábban is találkozhattak, elsősorban szír közvetítéssel. Gergely működése idején alapították Ecsmiadzin (Edzsmiacin) városát és nevezetes székesegyházát, amely napjainkban is az örménység lelki központja és a gregorián egyház katolikoszának székhelye. Itt kell megemlítenünk, hogy a tárlat gyönyörű fényképfelvételein sorra megcsodálhatjuk a középkor legszebb építészeti emlékeit: a csodálatos tömegalakítású, keresztházas, központi tamburral és kupolával ellátott templomokat. Az architektúrának ez a virágkora a 7-13. századra tehető. A templomok falain gyakran találkozunk gazdag plasztikai díszekkel, amelyek nemegyszer egész bibliai történeteket mesélnek el, vagy megjelenítik az építtetők templommakettet tartó ünnepélyes gesztusú alakját. Egy ilyen, az épülettől füg-