Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - BATÁRI FERENC - GERELYES IBOLYA: Egy erdélyi gyűjtő emléke

nek lépcsőházában fedezte fel lábtörlőnek felszabdalva, sajnos többi részlete ekkor már nem volt meg (18). Az udvari manufaktúra itt leírt imaszőnyeg-kompozíciója évszázadokon keresztül követett példaképe lett az oszmán-török mestereknek. A 15-16. században az anatóliai szőnyegművészet központja-mai ismereteink szerint - Usak városa és környéke volt. A17. században virágzott fel Gördes, Kula és Ladik szőnyegművessége. Az e városokban készült munkák közül elsősorban imaszőnyegek ismertek. A 18. századból viszonylag kevés szőnyeg maradt fenn, de ekkor még készültek figyelemre méltó alkotások. A 19. századi mennyiségi fellendüléssel párhuzamosan a városi műhelyekből kikerült munkákon a hanyatlás határozott ismérvei mutathatók ki. A Sigerus-gyűjteménnyel egy 18. századi „Kula" és egy 19. század első feléből származó „Gördes" imaszőnyeg került az Iparművészeti Múzeumba. A két egymás közelében fekvő nyugat-anatóliai város szőnyegeinek mintázata rokon vonásokat mutat, bizonyos eltérés a struktúrában jelentkezik: a kulai munkák szövése durvább. „Kula" szőnyegünk rajza a fenti udvari manufaktúra szőnyeg rajzának kései változata, a kompozíció kissé fellazult, új elemekkel gazdagodott, a színek erőtlenebbek lettek (19). A vörös alapszínű imafülke záróívét a vállkőhöz nem szervesen kapcsolódó két, jácintszálak soraival díszített oszlop tartja. Az oszlop talpazatát vizeskancsó helyettesíti, amely ábra az imádkozót az imát megelőző kultikus mosakodásra emlékezteti. A záróív csúcsában a korábbi darabokon naturalisztikusan ábrázolt mecsetlámpát stilizált virágcsokor szimbolizálja. A vállkő feletti mezők és a bordűr középsávjának díszítése a fenti szőnyegével azonos (7. kép). Másik imaszőnyegünk (20) mihrábja geometrikusán tagolt négyzetté egyszerűsödött, a tartó oszlopokra már csak körbefutó szimpla szegfűsor emlékeztet. A középmező a többsoros, gazdagon díszített bordűr mellett háttérbe szorul (8. kép). A több évszázados helyi hagyománnyal rendelkező „Gördes" szőnyegek rajza hatással volt számos 19. században kibontakozó csoportra, s a készítési hely meghatározásához elsősorban a felhasznált anyag milyensége, strukturális sajátosságok nyújtanak segítséget. Gördesben a szőnyegek - általában, de nem kizárólag - tisztán gyapjúból készültek. A Sigerus gyűjtemény ezen kései darabjának vetülékfonala pamut, ezért feltételezhetjük, hogy az Bandirmában is készülhetett. Az oszmán-török szőnyegművészet egyik legartisztikusabb csoportját az ún. erdélyi szőnyegek képezik. A régi Magyarországra ezek a jellegzetes rajzú változatok kerültek a legnagyobb számban, ami arra utal, hogy ezen darabok mintázata, színvilága felelt meg leginkább a helyi igényeknek. Az Usak városához köthető típus elnevezése onnan ered, hogy napjainkig a fennmaradt darabok legnagyobb számban az erdélyi lutheránus templomok kincsei között találhatók. így pl. a brassói Fekete-templomot 52, a segesvári ún. barátok templomát 10, a kőhalmi templomot 6 „erdélyi" szőnyeg díszíti. A múzeumi gyűjtemények sorában, beleértve a törökországiakat is, a leggazdagabb az Iparművészeti Múzeum, amely e típusból 21 példányt gyűjtött össze; más nyugat-európai, tengerentúli gyűjteményben csak 1-2 példány található. Az „erdélyi" szőnyegek eredeti funkciójuk szerint imaszőnyegek voltak, azoknak egy sajátos, dupla imafülkés változatát képviselik. A szőnyegek középmezejébe a szo-