Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 3-4. sz.

Seminarium ecclesiae - GYŐRI L. JÁNOS: Gondolatok a korszerű magyar protestáns műveltség tartalmáról

embernek teszi föl, s ezzel az embert egyedi döntés elé állítja. Ennek komoly szociálpszichológiai következményei vannak, hiszen a protestantizmus alapvetően nagykorú, felelős, döntésre képes személyiségekben gondolkodik, de ezekkel az adottságokkal különböző okok miatt nem feltétlenül rendelkezik mindenki. Az elmondottakból az is következik, hogy a protestantizmustól idegen minden tömeg- vagy önszuggesztión alapuló kegyesség vagy mozgalom. Ezért válhatott a protestantizmus az önfegyelmen alapuló európai polgárosodás egyik motorjává. Az európai személyiség-gondolat kialakulásához a protestantizmus is erőteljesen hozzájárult tehát, s ennyiben érintkezik a liberalizmus szellemiségével is. Igaztalan viszont az a vissza-visszatérő vád, hogy a protestantizmus egyenesen a liberalizmus atyja lenne, hiszen a reformátoroknak az emberről és a világról alkotott képe merőben más, mint amit a modern liberalizmus vall.

29 Végül elmondható, hogy a személyes megszólítottság révén a protestantizmus szellemisége a modern individualizmus életérzésével is találkozik. Ez a megállapításunk a nyugat-európai protestantizmusra talán fokozottabban érvényes, a magyar protestáns gondolkodásban ugyanis történelmi okok miatt a nemzeti jellegű kollektív elemek értékelődtek inkább föl a személyes elemekkel szemben, amint ezt egy későbbi pontban részletesebben kifejtjük. A személyes megszólítottság terén a mai protestantizmusra is komoly feladatok várnak. Az eltömegesedés és az extrém divatok világában a protestantizmusnak ugyanis hitbeli, erkölcsi vagy akár még politikai értelemben is az öntudatos és felelős közép mellett van a helye. Ezt az alapállását - pártpolitikától és mindenféle ideológiától függetlenül - a mai magyar protestantizmusnak is határozottan világossá kell tennie. A protestáns teljességigény A bibliai teremtés- és gondviseléshit értelmében a protestantizmus az élet teljességében gondolkodik. Ennek a teljességgondolatnak forrását, mértékét és célját a reformátorok Krisztusban fedezték föl. E szerint a felfogás szerint a hívő ember maga is része a teljességnek, feladata tehát az, hogy felismerje önmagában, milyen módon szolgálhatja ezt a teljességet. A protestáns ember tehát nem kitágítani akarja a világ határait, hanem betölteni. Tudja, hogy otthonát nem annyira annak nagysága, mint inkább belakottsága minősíti. A teljességigény jegyében zajló élet egyúttal bővölködő élet is. Az igazi bővölködés ugyanis nem más, mint a megosztás képessége. Bővölködő ember az, aki meg tudja osztani embertársával azt, amit kapott. A modern ember válsága ott kezdődik, amikor az ember kiesik a teljesség öleléséből, és nem szellemi, erkölcsi lényként viselkedik többé, hanem fogyasztóként. A modern ember lelki megfogyatkozása így üressé és értelmetlenné tesz olyan életformákat és élethelyzeteket, melyeknek korábban a keresztény szemlélet - esetünkben a protestáns értékrend - adott tartalmat. Ilyenek a kudarc, a szenvedés, a szegénység, de olykor maga a munka is. Halasy-Nagy József megfogalmazása szerint „gazdag és szegény békében élhetnek egymással az evangéliumi segítő és megbocsátó szeretet alapján, de viszonyuk