Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 3-4. sz.
Seminarium ecclesiae - GYŐRI L. JÁNOS: Gondolatok a korszerű magyar protestáns műveltség tartalmáról
tát. A reformátorok ugyanis nem előre néztek, hanem fölfelé, nem haladni akartak, hanem visszatérni valamihez és abban megmaradni, nem fejlődni kívántak, hanem kiteljesedni abban, amit helyesnek és igaznak ismertek meg. Ha viszont korszerűségen azt értjük, amit a szó eredeti jelentése sugall, hogy korszerű az, ami a saját korát mint a múlt és a jövő közötti határhelyzetet vállalja, azaz a múlt ismeretében a jelen kor égető kérdéseire igyekszik választ találni a jövő érdekében, akkor azt kell mondanunk, hogy nincs ma korszerűbb kérdésfölvetés, mint Luther egykori alapkérdése: Hogyan tehetek szert egy kegyelmes Istenre? A modernség egydimenziós világában, az eltömegesedés, a divat és a fogyasztás világában ugyanis nem lehet semmi fontosabb, mint az „egyes ember életének értelme". 18 Ebben a tekintetben a kereszténység minden olyan szellemi megnyilatkozása - így a reformáció is -, mely a krisztusi evangélium szellemében keres választ az élet végső kérdéseire, korszerű a maga korában, s így a reformáció örökségéhez való minden őszinte - és éppen ezért kritikus - visszatérés a jelenben és a jövőben is korszerű megnyilatkozásnak tekinthető. A magyar protestáns műveltség tartalmi elemei és kísérlet mai újrafogalmazásukra A fentebb elmondottakból következik, hogy amikor a korszerű protestáns műveltség tartalmi elemeiről gondolkodunk, nem valami merőben újat kívánunk kitalálni, ahogyan protestáns eleink sem ezt tették, hanem azt vizsgáljuk, hogyan aktualizálhatok ma azok a felismerések, melyekre elődeink kemény lelki, szellemi küzdelem nyomán jutottak. A protestáns műveltségelemek számbavételénél könnyebb a dolgunk, hiszen ezek az elmúlt századok ránk maradt irodalmi termékeiben tisztán körvonalazódnak, ami viszont ezek aktualizálhatóságát illeti, ott bizony gyakran meg kell elégednünk kérdéseink egyszerű megfogalmazásával, esetleg egy-egy tétova válasszal, hiszen egyrészt a téma olyan tág tereket ölel föl, melyeknek beható ismerete több ponton meghaladja ismereteinket, másrészt pedig még igen kevés e tárgykörben a segítségül hívható előtanulmány. Az alábbiakban néhány pontban összegezzük a kora újkori magyar protestáns műveltség lényegi vonásait, és szembesítjük őket a jelen szellemi szituációjával. Abban a reményben tesszük mindezt, hogy ez a szembesítés/ütköztetés segíthet körvonalazni a korszerű magyar protestáns műveltség lehetséges tartalmi elemeit. A protestantizmus visszaállította a Biblia „kánoni" jellegét A középkori kereszténység is ismerte, tisztelte és használta a Bibliát, de nem hangsúlyozta eléggé az élet egészére vonatkozó „kánoni" jellegét. A Szentírás újbóli fölfedezése ebben az értelemben a reformáció vívmánya. Különösen Kálvinnál hangsúlyos az a gondolat, hogy az emberi élet minden lehetséges területét az Ige mértéke alá kell vonni. A svájci reformátor ennek a felismerésnek a szellemében igyekezett átszervezni Genf városának hétköznapjait az élet szinte minden területén (közélet, kultúra, oktatás, erkölcs, család). A 17. században Kálvin nyomán a puritanizmus tett kísérletet
