Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - PÓSFAY GYÖRGY: Genfi arcképek

töltöttem Svédországban. Gyülekezeteimben Szilas Attila szolgált, így ő működött közre Dr. Schiotz látogatásának megszervezésében. Elnökként már nem láthattam Schiotzot, mert 1970-ben lejárt szolgálati ideje. Meghívott vendégként azonban számos LVSZ-alkalmon vett részt, így találkozhattam vele. Mindig megkérdezte, hogyan tudja ellátni szolgálatait a magyar egyház, s hogy van nagyra becsült barátja, Ordass Lajos püspök. A legjobb tudásom szerint igyekeztem válaszolni. Folyton arra kért, ha van rá lehetőségem, adjam át üdvözletét magyar barátainak, akik - benyomása szerint - erősen megfogyatkoztak. A Világszövetség elnökeként, megnyerő modorának köszönhetően, sokat tudott tenni a közép- és kelet-európai egyházak érdekében. Vele egykorú barátját, Ordass Lajost, közel 11 évvel élte túl, de élete végén, részben egészségi állapota miatt, már visszavonult a közszerepléstől. Imádságaiban azonban sohasem feledkezett meg azokról az egyházakról - így a magyarról sem -, amelyek különösen közel álltak szívéhez. V. Schiotz utóda - Mikko Juva, a helsinki egyetem egyháztörténésze - egészen más személyiségnek tűnt. Schiotz alacsony és csendes beszédű volt, a finn tudós pedig magas termetű, határozott szavú. Schiotz - megválasztása előtt - főleg missziói jellegű munkát végzett, Juva pedig tudományos kutatással, az egyetemi adminisztráció dolgaival, állami és egyházi bizottságok ügyeivel foglalkozott. Bár a gyűléseken és értekezleteken keveset beszélt, szavai mindig átgondoltak és meggyőzőek voltak. Mivel Genfbe kerülésem előtt nem ismertem, szerettem volna többet tudni róla. Feleségemnek jó ötlete támadt: „Legközelebbi genfi látogatása alkalmával hívd meg hozzánk. A finnek és magyarok testvérnépnek tartják egymást. Talán örülni fog, ha magyar vacsorával fogadjuk." Javaslatát eleinte kételkedéssel fogadtam. Az volt a véleményem, hogy Juvának nem hiányzik egy ilyen meghívás. Esténként valószínűleg pihen vagy készül a következő napra. Attól is féltem, hogy munkatársaim talán félreértik a helyzetet. Az LVSZ központi irodájában nem volt szokás, hogy az alkalmazottak személyes kapcsolatra törekedjenek a megválasztott vezetőkkel. Különösen olyanokkal nem, akiknek a Világszövetséggel korábban alig volt dolguk. Az is eszembe jutott, hogy újdonsült munkatársként jobb lenne még várnom; hiszen nem akartam, hogy beszélgetésünk az első, talán felszínes benyomásokra szorítkozzon. Végül mégis engedtem a rábeszélésnek. Egyik genfi tartózkodása során meghívtam otthonunkba Mikko Juva elnököt. De ugyanakkor meghívtuk a brazíliai evangélikus egyház akkori elnökét és egy amerikai teológiai tanárt is, feleségével együtt. Az utóbbi meghívottakat már régóta ismertük. Mind a négyen eljöttek hozzánk, s nagyon oldott, baráti hangulatú estét töltöttünk egymás társaságában. Juva minden várakozást megszégyenített, annyira megnyerő személyiségnek bizonyult. Okos volt és pontos, de korántsem bürokrata. Örülök, hogy később is ilyennek láthattam. Megemlítem egy másik találkozásunkat is. Ekkor már nem ő volt az elnök: megbí-