Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - PÓSFAY GYÖRGY: Genfi arcképek

gélikus gyülekezetek tartoztak hozzá, amelyekben én is szolgáltam. Megjegyzem, hogy a St. Légér kápolna kb. 30-40 személy befogadására alkalmas: később rendszeresen itt tartottuk a magyar istentiszteleteket is. Akkor este főleg az LVSZ munkatársai, valamint Fry barátai jöttek el az áhítatra. Maga a prédikátor - késés miatt - a repülőtérről egyenesen a kápolnába jött. Kezet szorított mindenkivel, néhány ismerősével szót is váltott. Közben én arra gondoltam, be kell mutatkoznom neki, hiszen nyilván nem emlékszik rám. Fry azonban hozzám lépett és így szólt: „Örülök, George, hogy itt találkozunk. De hogy kerülsz most Genfbe? Hiszen te Venezuelában dolgozol?!" Igen meglepődtem, alig tudtam felelni. Sokáig az járt a fejemben, hogyan képes egy püspök, akinek 6000 aktív lelkész tartozik egyházához, mindegyiknek a nevét és szolgálati helyét megjegyezni? Igazat kellett adnom Ordass Lajosnak, aki tíz évvel korábban már azt mondta, hogy Fry egészen rendkívüli személyiség. 1957 nyarán Fry lett a Világszövetség elnöke. Egy dél-amerikai körútja során - feleségével együtt - bennünket is fölkeresett. Caracas evangélikus gyülekezetei gazdag programmal várták. Négy lelkész közül egyedül én voltam nős, tehát feleségemet kérték fel, hogy amíg Fry hivatali teendőket intéz, szervezzen programot Hilda asszonynak. Feleségem elfogadta a felkérést. Fiatal kora ellenére - még egy éve sem voltunk házasok - kitűnően látta el feladatát. A Fry házaspár paplakunknak is vendége volt. Egy évvel később, amikor szabadságunkat Észak-Amerikában töltöttük, Fry asszony New Yorkban meghívta feleségemet ebédre. 1961. január 24-én megszületett első gyermekünk, aki a keresztségben az Éva nevet kapta. Franklin C. Fry a kislánynak egy kézzel írt kártyát küldött, amelyen - csupán néhány szóban - megírta neki, hogy miért legyen hálás szüleiért. A gesztus nagyon meghatott bennünket. Hiszen ezek a sorok arról beszéltek, hogy rengeteg egyházi és egyéb elfoglaltsága közepette Fry-nak mindig maradt ideje az egyes ember számára is. Igaza van az 1997-ben kiadott könyvnek: „...Dr. Fry C. Franklin ... megértésének legmegfelelőbb kulcsa ... nem az, hogy jó teológus, kiváló egyházi elnök..., hanem ha felfedezzük benne a hűséges lelkipásztort." IV Schiotz A. Fredrik volt az utolsó olyan LVSZ-elnök, akit még a lundi közgyűlésen ismertem meg. A legerőteljesebben ő hangsúlyozta, hogy a missziói parancs valamennyi egyháznak szól, s hogy ezen a téren az alakuló Világszövetségnek különös kötelezettségei lesznek. Szavai mély hatást gyakoroltak rám. 1957-ben aztán újra találkoztam vele Minneapolisban. Ekkor már egyházának az elnöke volt. 1963-ban került az LVSZ élére. A döntés váratlan volt, mert a Világszövetség történetében még nem fordult elő, hogy azonos állampolgárságú elnökök kövessék egymást. Ebben a minőségében ő is meglátogatta a dél-amerikai tagegyházakat, így eljutott Caracasba is. De nem találkozhattunk, mert éppen egyévi tanulmányi szabadságomat