Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - MÁNYOKI JÁNOS: 1802-2002

makacsság elegyét tapasztalta: joggal volt bizalmatlan. Megalázkodni nem akart, szilárd közbülső megoldást nem talált. Magunk úgy véljük: cseppfolyós helyzetben, tapasztalat nélkül nehéz - vagy nem lehet - megegyezni. Hibáztathatjuk éppen Kossuth döntéseit - is -, de főként időre, kölcsönös tapasztalatra lett volna szükség. Az igazi felelős - véleményünk szerint - nem egyik vagy másik politikus, hanem az a kétértelműség, ami a birodalom és Magyarország kapcsolatát évszázadok óta terhelte. A fikciók és a másként értelmezések feudális technikái nagyban segítettek egy őszintétlen kapcsolat konzerválásában. Amikor pedig a robbanás mégis bekövetkezett, olyan parttalan helyzet állt elő, amelyben a két fél - úgyszólván a helyes tájékozódás végett - kénytelen volt az erejét kipróbálni. A hagyományos magyar kultúrát elsősorban a köznemesi kultúra jelentette. A nagypipájú, kevésdohányú köznemes torzképe részben abszolutista, udvari, részben azonban itthoni, polgári véleményeket tükröz. Kossuthnak a vármegyei politizálás a vérében volt, de az öröklött módszereket, eszközöket mindinkább polgárosító elképzeléseinek szolgálatába állította. Az udvarral így kétszeresen is szemben állt: egyrészt mint magyar köznemes - ez származás és kultúra-, másrészt mint ellenzéki, polgári elveket hangoztató politikus - ez ideológia. Amikor a császári seregek elindultak, addigi történelmünkben páratlan élességgel állt elő a kérdés: tényleg nagypipájúak, tényleg kevésdohányúak vagyunk? Minden vita, minden árnyalat ellenére ide csupaszodtak a dolgok. Nem félünk a pátosztól sem: már egy emelkedő nemzet becsületéről, önérzetéről volt szó. Akkor ezt sokan látták, ezért lehetett Kossuth Kossuthtá. Sokan elmentek meghalni. S 1849-ben aztán senkinek sem juthatott eszébe, hogy Magyarországot kompországnak nevezze. Kossuthban persze lehetett fiskálishajlam, hiúság, kalandorösztön. Ettől azonban még paradigma: hiszen csak ő jelentheti - ennyire véres komolysággal - a magyarok önérzetét. Óvatos emberek azonban még azt is megakadályozták, hogy képe megjelenjen a most forgalomban lévő papírpénzsorozaton. Szégyenünkre: mert ez már nem történetszemlélet, hanem intelligencia dolga. Értelmiségünket azonban erősen megkörnyékezte az a balhit, hogy az önismeret szükségképpen megöli az önérzetet. Züllött gondolat. S erősen hozzájárul ahhoz, ha mind távolabb kerülünk Kossuth Lajostól és az ő magyarjaitól.