Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 3-4. sz.
KRÁMER GYÖRGY: A személyes Gonosz
elhatárolódjunk ezektől az erőktől. Jó tudnunk, hogy Jézus nevében megszabadulhatunk a gonosz erőktől. Schlink tehát óv bennünket attól, hogy meggondolatlanul próbáljunk utánajárni a Gonoszról szóló kérdéseknek, hogy a Gonoszt erősítve, túl sok időt töltsünk leírásával. Mindamellett, hogy a javasolt cselekvésformákkal egyetérthetünk, a tudatos visszafogottság, szűkszavúság titokzatossá teheti a Gonoszt. Mintha azért nem mennénk tovább a gondolkodásban és leírásban, mert félnénk valami titoktól, ami ugyanakkor vonz is bennünket. Schlink nem is foglalkozik részletesen a Gonosz létezésének ontológiai kérdéseivel. Pedig a kérdés megkerülhetetlennek tűnik. Létezik-e személyes Gonosz? Werner Elért Dogmatikájában 9 minden titkától meg kívánja fosztani a Gonoszt. Úgy próbál válaszolni a feltett kérdésre, hogy közben megpróbál felfedni mindent, ami felfedhető. Párhuzamos példák segítségével megdöbbentően élessé és megkerülhetetlenné teszi a választ. Elért az egzisztenciális szempontból indul ki. Azt állítja, hogy legalább két síkon belátható, hogy a világban történő minden egyes gonosz tett egy nagyobb összefüggésben áll, és ez az összefüggés egyértelműen egy közös eredőre utal. Az egyik sík, miszerint a bűn Istennel szembeni ellenségeskedés. Ebbe a világba születünk. Ilyen értelemben összeköt bennünket az, hogy minden bűnünkkel Isten ellen vétkezünk. Ugyanakkor éppen mivel ebbe a világba születünk, a bűn kényszerű esendőségében (Sündigenmüssen) egy rajtunk kívül álló erő tárgyává leszünk. Ez az erő a Gonosz. A Gonosz azonban nem úgy kapcsolódik a bűnhöz, mint az absztraktum a konkrétumhoz, hanem mint a titok annak kinyilvánításához (Manifestation). Ugyanennek a szempontnak párhuzamos példáját mutatja a következő gondolatmenetben: Istennel kapcsolatban nem beszélhetünk semleges magatartásról. Akár követjük akaratát, akár nem; akár hiszünk benne, akár nem; akár félünk tőle, akár nem; kettő közül választunk egyet, nincsen harmadik lehetőség, nincsen semlegesség. Az engedetlenség nem a hiányzó engedelmesség, hanem aktív döntés Isten ellen. Ez az Isten ellen való döntés legalább annyira meghatározza egzisztenciánkat, mint a mellette való döntés. Ez pedig azt jelenti, hogy az, ami miatt Isten ellen döntünk, nem a semmi, hanem az egzisztenciánkat meghatározó valami. így az engedetlenségben „a másiknak" leszünk áldozatává, aki abszolút módon Isten-ellenes. Az egzisztenciális szempontot követve Elért felteszi a kérdést: Vajon ez „a másik" megszólít-e bennünket személyként? Nem személytelen valamiként, hanem személyiséggel bíró valakiként? Elért szerint egyrészt igennel, másrészt nemmel kell válaszolnunk. Addig, amíg a Gonoszt sorsszerű erőként tapasztaljuk, addig nemmel válaszolhatunk. Ugyanakkor átélünk személyes kísértéseket is. Ha kísértéseink önmagunkból indulnak ki, akkor hiányzik a személyes „én" mellől a személyes „te". De mi történik akkor, ha valaki, egy konkrét személy kísért bennünket? Amikor Péter meg akarja akadályozni Jézust küldetésének teljesítésében (Mk 8,33), Jézus a tanítvány hangjában,
