Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 3-4. sz.

Rokon irodalmakból - JOUNI INKALA versei

HUSEG DERMESZTŐ ESTEN Állok a megállónkban a hidegben, lassan odafagyok a földhöz. Téged várlak. Csoda ez. A versekben ezer év óta ezt csinálják. Ujjaim úgy kulcsolódnak össze melegedni, mint a fogadalom pillanatában gyermekkoromban, régen, igen, úgy. Lélegzésem mint füst a misén a komoly pap himbálódzó kezéből. Gondolatban nyáréjszakán igyekszem hozzád, el a kidőlt villanyoszlop mellett, melynek helyzete valamit ébren tart bennem. Társaságom egy csapatától leszakadt sárszalonka, vigasztalan nász-zuhanásban. MÁRTA VALLOMÁSA Mondtam én is az Úrnak munkám végezvén: „Fény vagy, látható, szemem tudását elvakítod, fényes nappal is." Igaz, nem mindig érkeztem, mint mások, ülni és hallgatni őt. Megbékélt lélekkel az voltam, aki gyakorta a dolgok folyását vigyázza. Hogy kővörös és sziklahűs legyen a bor. A frissen sült kenyér meg olyan forró, mint keserű szavak után a lelkiismeret. De minden egyéb mellett én is mondtam, kigondoltam izzó, perzselő vallomásokat. Igen, én. Én is, aki éppúgy nem kerestem a hatalmat és a csillogást az Úr előtt, mint az úton maradók bármelyike.