Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 3-4. sz.
KRÁMER GYÖRGY: A személyes Gonosz
nyelvezetének átvétele, a zsidóság irodalmában betöltött jelentős szerepe vezetett oda, hogy az intertestamentális korban egyre kiterjedtebb és egyre színesebb lett a Gonoszról alkotott kép. Láthatjuk tehát, hogy az O- és az Újszövetség közti korban jelentősen változott a Sátán szerepe. Az Ószövetség kezdeti rétegeinek összetett és sokszor túlterhelt Istenképétől elindulva, az Istennel beszélgető vádlón, ügyészen keresztül, eljutunk az Isten-ellenes tábort vezető „e világ fejedelme" címig. A bibliai kor végére ez a hatalom démonokat irányítva, állandóan Isten ellen tör, és az embert, akinél erősebb, megpróbálja Istentől elszakítani, ahogyan lPt 5,8-ban olvassuk: Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok ellene a hitben szilárdan, tudván, hogy ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban. Ez a hatalom nem csak az egyénre veszélyes, de a hívők közösségeit is megpróbálja megkaparintani. Ugyanakkor, annak ellenére, hogy a Gonosz szerepe előtérbe kerül, mindez nem jelenti azt, hogy a Gonosz személyessége is fontossá válna. Az Újszövetségben túlnyomórészt a szinoptikusokban kerül elő a Sátán. Az egyik fontos jelenet Jézus megkísértésének története. A szinoptikusok leírásában észrevehető, hogy nem fektetnek hangsúlyt a Sátán megjelenésének külsőségeire. A kísértések leginkább a Jézust körülvevő konkretizálható kísértéseket jelenítik meg. Nincs jelentősége a Sátán személyének sem megjelenésében, sem a kísértés tartalmát tekintve, a szerepe egyszerűen csak a kísértő szerepére korlátozódik. A másik terület, ahol a szinoptikusok a Sátánról vagy hatalmáról tudósítanak, gyógyításokhoz kapcsolódik. Jézus ördögűzéssel gyógyít sokakat, akiket démonok tartanak hatalmukban. Ezek a csodák Jézus hatalmát igazolják a Gonosz hatalma felett, Isten országának jelenlétét bizonyítják. Itt sincs különös jelentősége a Gonosz személyességének. Másként fogalmazva, nem a személyesen megjelent Gonosz és annak országa áll a középpontban, hanem a személyesen megjelent Kyrios és az általa meghirdetett ország a fontos. Miután áttekintettük a Sátán személyében megjelenő Gonosz szerepét 1 , azt láthatjuk, hogy ebben az egységesnek egyáltalán nem nevezhető képben a személyesség nem kap döntő szerepet. Az Ószövetségtől az Újszövetségig különböző bibliai korok jelenítik meg a Gonoszt. De éppen a személyesség alapvető kérdései iránt - honnan származik a Gonosz, hol a helye Isten teremtésében, mi a szerepe a teremtett világ életében -, érdektelen marad a Biblia. A felsorolt igehelyekből csak arra következtethetünk, hogy az újszövetségi kor végére a Gonosz e világ fejedelmeként jelenik meg, aki Isten ellensége. Erősebb az embernél, akit hatalmába tud keríteni, betegségeket is okozva, de Isten hatalmával nem képes szembeszállni. Isten ereje, győzelme Jézusban lesz nyilvánvalóvá, aki minden kísértésnek ellenállva győz a Gonosz felett, bizonyítva ezzel Isten országának eljövetelét. A személyességet illetően ennél többet nem tudhatunk meg a Bibliából.
