Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - REUSS ANDRÁS: Vitázva a társadalommal és egymással

REÜSS ANDRÁS Vitázva a társadalommal és egymással A keresztények és a politika Miközben az egyik oldalon állandóan halljuk, hogy a magyar társadalom megcsömörlött - egyesek szerint meg is undorodott - a politikától és elfordul tőle, a könyvesboltok polcain nem kell sokat keresgélni az ilyen tárgyú könyveket: életrajzokat, visszaemlékezéseket, átfogó műveket vagy enciklopédiákat, hazai szerzők műveit és fordításokat is. Történtek ugyan már kezdeti lépések, de a hazai protestáns teológia még adós a kereszténység és politika nem történeti, hanem teológiai és etikai feldolgozásával.

1 A következőkben néhány egyházi nyilatkozat segítségével követjük nyomon a 20. század második felének a keresztények politikai felelőssége szempontjából jelentős és jellegzetes csomópontjait. Két birodalom, de egy Isten és felelős részvétel A második világháborút követően az újrainduló politikai életben a keresztények szerették volna elkerülni, hogy a múlt bűneit megismételjék, és tanulni akartak súlyos tapasztalataikból. A két német állam megalapítása után a keresztények között a politikai magatartásra nézve - a történelemben nem először, nem is utoljára - két alapvető nézet kért polgárjogot. Az egyik vélemény szerint, amelyet számos lelkész osztott, az egyház igehirdetésének az a feladata, hogy Jézus Krisztusnak az emberre vonatkozó igényét a politikai kérdésekre adott gyakorlati megoldásokkal együtt szólaltassa meg. Ennek a nézetnek a képviselői „politikai próféciának" nevezett fellépésük során feljogosítva érezték magukat, hogy minden hallgatójuknak, de különösen a politikusoknak egészen konkrét útmutatásokat adjanak. A másik vélemény szerint az egyháznak semmi köze sincs a politikához, egyáltalán nem kell vele foglalkoznia, kizárólag az evangélium hirdetésére kell magát korlátoznia. Az evangélikus egyházak egyesülésének, a VELKD-nak

2 a püspökei kisebb tanulmánnyal is felérő nyilatkozatukban

3 úgy válaszoltak erre az egyházi közvéleményt foglalkoztató kérdésre, hogy - a Szentírásra és a hitvallásokra hivatkozva - mindkét nézetet tévesnek ítélik. Egyrészt a keresztények kötelességének tartják, hogy politikai felelősségükkel lelkiismeretesen