Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - KALLA GÁBOR: André Parrot emlékezete

totta Terqát is, s valószínűleg megölte Ila-kabkabut. Fia, Samsi-Adad a későbbi asszír krónikák szerint Babilóniába menekült, ahol száműzetésben kellett élnie. Nem tudjuk pontosan, milyen módon sikerült Samsi-Adadnak megfelelő sereget gyűjtenie, talán törzsi kapcsolatok segítettek, de kíséretével hamarosan elfoglalta az Assurtól 40 km-re északra fekvő Ekallátum nevű várost. Néhány év múlva már magát Assurt is megszerezte magának. Assur Mezopotámia egyik leggazdagabb városa, ekkor még inkább kereskedőváros volt, mint katonai nagyhatalom. A gyors terjeszkedésben valószínűleg a későbbi legfontosabb szíriai szövetséges, Qatna is segített. A tét a Mezopotámia és a nyugati világ, (Szíria, Palesztina, ill. rajta keresztül Egyiptom és Anatólia) közti kereskedelem feletti ellenőrzés megszerzése volt. A küzdelem már régóta folyt Qatna és Aleppó között: az előbbi a dél felé, a szíriai pusztákon át húzódó útvonalat, az utóbbi az északi, az Eufrátesz mentén a Földközi-tenger felé irányuló utat ellenőrizte. A két út egyik találkozópontja Mári környékére esett, ezért nem véletlen, hogy Samsi-Adad következő célja ez a város volt, és ebben Qatna is segített. JahdunLim ekkor már nem élt, utódáról nem tudjuk, hogy milyen rokoni szálak kötötték hozzá, talán trónbitorló lehetett. Állítólag három év után saját szolgái ölték meg. Viszont amikor Samsi-Adad elfoglalta Marit, Jahdun-Lim fiának, Zimri-Limnek menekülnie kellett, valószínűleg Aleppóban talált védelemre. Az eddigiek alapján nem is kérdéses, hogy miért pont itt. Samsi-Adad ezután megszervezte birodalmát, amely a későbbi asszír uralkodók számára mintául szolgált. A hatalom központja nem Assur lett, hanem a Hábúr-folyó felső folyásánál, a mai Északkelet-Szíriában fekvő Sehná, amit Subat-Enlilnek (Enlil isten székhelye) nevezett el. (MaTell-Leilán, amerikai régészek kutatják). Két fiát bízta meg azzal, hogy helytartóként ellenőrizzék birodalmának két másik pillérét, Marit és Ekallatumot. A három város egy nagy háromszöget alkotott, és ezt vették körül a vazallus kisállamok. Ekallatumot kapta az idősebb fiú, Isme-Dagan, Marit pedig a fiatalabb, Jaszmah-Adad. A mári levéltár megőrizte számunkra azokat a leveleket, melyeket egymásnak írtak, és amelyekben beszámoltak a katonai és politikai eseményekről. Ezekből a levelekből sok mindent megtudunk Samsi-Adadról, a nagy államférfiról is, de sokkal érdekesebb színfolt, Jaszmah-Adad, aki nemigen tudott felnőni ahhoz a feladathoz, amivel megbízták. Úgy tűnik, a szíriai bor jobban érdekelte, mint az államügyek. Apja, SamsiAdad ezért folyamatosan korholta, és tanácsokkal látta el arról, hogy mit kellene csinálnia. Éppen ezért olyan értékes számunkra ez a levelezés, hiszen olyan dolgokat írnak le benne a politikáról és a diplomáciáról, amit egyébként talán nem tettek volna. Samsi-Adad állandóan Isme-Dagant hozta föl példaként, aki kiválóan végezte dolgát, és eredményes hadjáratokat vezetett az északi vad hegyi törzsek és más szomszédos hatalmak ellen. Jaszmah-Adad még az olyan „egyszerű" állami feladatot sem volt képes jól megoldani, mint a dinasztikus házasság, amely nemigen lehetett ínyére. A szövetség megerősítésére ugyanis el kellett vennie feleségül a qatnai király lányát, de őt, mint ez egy dühös apai levélből kiderül, nem engedte be a palotába, hanem máshol szállásolta el: „Ha az apja meghallja, szíve haragos lesz, ennek a dolognak nem kellene bekövetkeznie. A pálma palotájában elég lakosztály van. Egy lakosztályt válassz ki, ahol