Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - KALLA GÁBOR: André Parrot emlékezete

Parrot nem vallott szégyent, azonban a sok kislelet és jó néhány tudományos eredmény mellett csalódást jelentett, hogy a korábbi nagy felfedezésekhez képest viszonylag kevés írásos emlék került elő. A francia régészet vezetői ezért egyes filológus szaktekintélyek hatására úgy határoztak, hogy 1932-ben leállítják a tellói ásatásokat, és Parrot-t egy újabb helyszínre, Larszába küldik. Az ókori Larszát magában foglaló Szenkere Dél-Irak egyik leglátványosabb telije. Szemben Tellóval André Parrot ideérkezése előtt itt nem volt nagyobb tudományos ásatás, csak kisebb szondákkal kutatták át még a 19. század közepén. A műkincsrablók azonban ezt a dombot is össze-vissza ásták, és a 19. század végétől a 30-as évek elejéig folyamatosan látták el a múzeumokat innen származó ékírásos táblákkal és más műtárgyakkal: a legtöbbet a Louvre és a Yale gyűjteménye vette belőlük, de kerültek Londonba és Berlinbe is. 1931-ben már a brit Royal Air Force repülőgépei űzték el a rablókat (Irak a két világháború között brit mandátumterület volt), ezért sürgőssé vált a teli megmentése. Ezt csak egy olyan európai expedíció érhette el, amelynek folyamatos jelenléte elriaszthatta a fosztogatókat. Larsza ősi sumer város volt, a napisten (sumerul Utu, akkádul Samas) székhelye. Igazi jelentőségre a Kr. e. 19. században tett szert, amikor egy itt letelepedett nomád eredetű dinasztia székhelye lett. Ez a dinasztia Mezopotámia egyik legfontosabb hatalmai közé emelte. A kis városállamok kora ekkor már lejárt, és ugyan sokáig senkinek nem sikerült az egész Folyóközt egyesítenie, de az öt-hat egymás ellen küzdő rivális hatalom nagyobb területet tartott ellenőrzése alatt. Egy újabb dinasztikus váltás után, bátyját követően, került trónra egy Rím-Szín nevű uralkodó, Hammurapi babiloni király idősebb kortársa, hol szövetségese, hol pedig ellenfele. A status quo-t felborítva elfoglalta egész Dél-Babilóniát, és 30 évre ő lett a kor egyik leghatalmasabb uralkodója, azonban Hammurapi bonyolult szövetségek és árulások után legyőzte őt, és Babilon uralma alá hajtotta országát. Larsza, ez a történetileg igen jelentős hely, számtalan fontos leletet ígért. Az 1933 tavaszán folytatott ásatások során Parrot egy közel 100x100 m kiterjedésű nagy palotaegyüttes feltárását kezdte el, amely néhány pecsétes tégla tanúsága szerint egy Núr-Adad nevű larszai uralkodó rezidenciája volt, bár ezt az azonosítást manapság sokan nem fogadják el. Amikor áprilisban elutazott Párizsba, nem gondolta, hogy csak 1967-ben fog újra visszatérni ide dolgozni, ugyanis ekkor fejezte be a megkezdett munkát, és tárta fel a palota maradványait teljesen. A palota nem hirtelen, hanem lassan pusztult el, ezért nem tartalmazott különleges leleteket, azt is mondhatnánk, szinte üres volt. 1933 őszén egy olyan esemény történt, amely minden eddiginél nagyobb hatással volt életére, és világhírűvé tette.