Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - GUÓTH EMIL: Gömbös Gyula politikai pályaképe

GÜÓTH EMIL Gömbös Gyula politikai pályaképe Gondolatok Gergely Jenő monográfiája nyomán A történetírásra nehezedő elvárások mindig akkor a legnyomasztóbbak, amikor a vizsgált korszak ún. „félmúlttá" válik, amikor a megszületőben lévő új rend önmaga legitimációs erejét a „letűnt korszakhoz" viszonyítva kívánja kialakítani. Szépen példázza az itt vázolt problémát a Horthy-korszak historiográfiai története. Az 1945 után „félmúlttá" vált negyedszázadról katasztrofálisan egyoldalú, torz értékelések születtek. A földi megváltást ígérő új rend a negatív ellenpólus szerepét osztotta ki rá, és így évtizedekig a magyar történelem legsötétebb mélypontjaként definiálták. A reális kép kialakulását az a sajátos probléma is terheli, hogy az első értékelők szinte mindig az előző korszak kárvallottjai, akik a maguk számára fenntartott igazságosztó szerepet személyes érintettségük révén a legkevésbé képesek eljátszani. Andics Erzsébet már 1945-ben a fasizmus 25 évéről írt és beszélt. Nemes Dezső az 1919-21 közötti időszakot az őrjöngő ellenforradalmi államhatalom intézményes terrorjaként jellemezte, és Andics politikai útmutatásához illeszkedve kifejtette: „totális diktatúráig el nem jutott", „mérsékelt típusú", mégis „fasiszta diktatúrá"-ról beszélhetünk. Ormos Mária és Ince Miklós is hasonlóképpen vélekedtek: „lényegében fasiszta típusú rendszer volt, amely nem látszott totálisnak", „mintegy határmezsgyéjén" állt. A kialakított sommás ítéletek csak a politikai erőviszonyok változásainak függvényében módosulhattak. Az 1960-as években megszilárdulni látszó Kádár-rendszer újfajta legitimációs igénye 1956-ot tette megvetendő, „sötét" ellenforradalommá, önmaga részbeni negatív ellenpólusává. Ennek következtében kerülhetett sor - 196970 táján - a Horthy-korszak kisebb átértékelésére. Lackó Miklós „a dualista rendszer hatalmi struktúrájánál is lényegesen antiliberálisabb, diktatórikusabb szerkezetű" rezsimnek vélte, de „nem volt fasiszta típusú" - állította. Az igazi áttörést Romsics Ignácnak az 1980-as években napvilágot látott munkái jelentették, amelyekben ő a Horthy-korszakot „korlátozott polgári parlamentarizmus"-nak nevezte, amely a parlamenti és autoritativ (tekintélyelvű) államrendszerek közötti átmenetet képezte. Berecz János reagált az MSZMP részéről, és leszögezte, hogy a Horthy-rendszer fasizmusa nem képezheti vita tárgyát. Berecz kijelentésének az 1980-as években már nem lehetett komoly hatása, és Romsics Ignác értékelése ma is a leginkább elfogadott a rendszer jellegének megítélését illetően. Minden történelmi korszakot jeles politikusai reprezentálnak. Az ő tevékenységükön keresztül alakul (konzerválódik, modernizálódik) egy adott struktúra. Ennek átértékelésével aztán változnak az egyes politikusokról kialakított képek, vélemények is.