Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - SZEBIK IMRE: Közös küldetés - felelős együttműködés

ban. 1955 óta a megnevezés: Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház Szerbiában - Vajdaságban, önálló tagegyháza lett az LVSZ-nek. Az Ág. Hitv. Ev. Keresztyén Német Egyetemes Egyházhoz való tartozásával a magyar ajkú evangélikusság sorsa is megpecsételődött. A győztes szerb hatalom megtorlásul sorra lerombolta a német-magyar evangélikus templomokat és egyházi épületeket. A kizárólag német ajkú közösségek templomait mind megszüntették, lebontották vagy felrobbantották. Ugyanakkor - az említett okok miatt - egyetlen szlovák evangélikus templom sem szenvedett kárt. A német-magyar egyház lelkészeit is meghurcolták, kivétel nélkül hosszabb-rövidebb időre bebörtönözték őket. Ezekben az években következett be az egyház vagyonának részleges, vagy teljes államosítása. Emiatt az egyház elveszítette földjeinek, épületeinek, templomainak, árvaházainak, iskoláinak 80%-át. Más veszély is fenyegette az egyházat. Ez pedig a szlovák evangélikus egyház hegemonikus törekvése volt. A hatvanas évek végéig a jugoszláv állam nem engedélyezte, hogy bárki is teológiai tanulmányok folytatására külföldre mehessen. A szlovák gyülekezetek Belgrádban, az ortodox teológiai fakultáson képeztek evangélikus lelkészeket. A magyar gyülekezetekből ezekben az évtizedekben senki nem kívánt teológiai tanulmányokat folytatni. Az 1952. évben a Jugoszláv Föderatív Népköztársaságban létrejött a Jugoszláviai Lutheránus Egyházak Szövetsége. A Szövetség Szabályzata szerint: „A Jugoszláv Föderatív Népköztársaság területén megalapított Lutheránus Egyházak Szövetsége négy Lutheránus Egyház szabad szövetsége: Szlovák Ev. Egyház, Ev. Egyház a Szlovén Népköztársaságban, Ág. Hitv. Ev. Ker. Egyház a Szerb Népköztársaságban és Ev. Egyház a Horvát Népköztársaságban és Bosznia-Hercegovinában, mely négy egyház közül egyik sem avatkozhat bele a másik egyház belügyeibe, és nem sértheti meg a másik egyház önállóságát." „Mind a négy tagegyház külön-külön tagja az LVSZ-nek." 1967-ben a Szlovák Evangélikus Egyház akkori püspöke, dr. Jan Struharik október 18-án kelt levelében informálta az LVSZ Európa-titkárát, hogy a „Magyar Esperesség" a szlovák egyházhoz csatlakozott. Mindez a magyar ajkú evangélikus gyülekezetek megkérdezése nélkül történt. A Szlovák Evangélikus Egyház az LVSZ többszöri kérelmére sem tudott az információban szereplő „egyesülésről" dokumentumot bemutatni. A püspök az állami hatóságok előtt is „Magyar Esperesség"-ként tüntette fel az egyházat. Tudatosan eltörölte, megszüntette az Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház Szerbiában-Vajdaságban elnevezést. Ebből világosan kitűnik, hogy az Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház Szerbiában-Vajdaságban két egyházmegyéje és azok egyházközségei soha nem tartoztak jogilag a szlovák egyházhoz. Az 1972. évtől, amikor az egyházközségek lelkipásztor nélkül maradtak, felolvasásos istentiszteletekkel (diakónusok szolgálatával) tartották fenn gyülekezeti életüket, ápolták anyanyelvüket és evangélikus hitüket. Lelkipásztori kisegítő szolgálatot a magyar református és római katolikus lelkészektől kaptak. A szlovák egyház lelkészei nem végeztek lelkészi szolgálatot a magyar és német ajkú gyülekezetekben. A magyar és német ajkú evangélikus gyülekezetek lelkészi és világi képviselői a Szlovák Evangé-