Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.

Figyelő - MÁNYOKI JÁNOS: „Mint tenger, táncol az isten" (Hoványi János: Rigó és mandala)

Könnyebb azonban - s talán helyénvalóbb - a mesterségről szólni: kimunkált Babitson és Radnótin érlelődő - költői nyelv, fejlődést, változást észlelhetünk benne - hiszen négy évtizedről van szó -, de a színvonal mindvégig magas. Tömörsége, egyéni szó- és képalkalmazása korunké. A tömörségből fakad - néhány helyen - a kettős értelem: nem rejti el, csupán mélyíti az üzenetet. Ugyancsak a tömörségből erednek különös, archaikus ízei. Néhány helyen szembetűnnek a - valódi, vagy ál - tükörfordítások. Máskor japán, vagy görög hangnemben írt virtuóz remeklést olvashatunk. Feltűnik a szabad verselés, valamint a klasszikus metrum sűrű egymásba játszása. S bár verse inkább szűkszavú, a költő mégsem titkolja vonzalmát a nagy antik periódus iránt. Egészen tárgyszerűen írjuk: a tudós költő és a rendkívüli műgond - ezek az elcsépelt, nem igazán jóízű kifejezések - új tartalmat nyernek a Rigó és mandala olvasása közben, de sokkal fontosabb ennél, hogy élő a hang: sűrű, helyenként szinte perzsel, keresztyén Orpheuszhoz méltóan. Mányoki János