Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.

Rokon irodalmakból - ORHAN VELI KANIK versei

A SZABADSÁG FELÉ Napkelte előtt, A tenger még tejfehér, amikor indulsz. Tenyeredben bizsergés, hogy megmarkold az evezőt, Szívedben a munka boldog láza, Indulsz, Indulsz a hálók ringatózásában; A halak eléd szökkennek, köszöntenek. Mindig megörülsz, Valahányszor megrázod a hálót: A víz kezedre loccsan, apró cseppekben. S amikor elhallgat a sirályok sikoltozása Szirti koporsójuk felett, Hirtelen Leszakad az utolsó ítélet A láthatáron. Azt mondod: hableányok? Azt mondod: madarak? Szertartások? utazások? vigasságok? Nászmenetek, fiitterek, fátylak, díszítések? Hej! Mit ácsorogsz? Vesd a tengerbe magad! Ne törődj azzal: várnak-e otthon. Nem látod? Körülvesz a szabadság! Légy vitorla, evező, kormánylapát, hal, víz, Siess, amerre csak látsz! AGALATAHÍDON Lecövekelek a hídon, Jókedvűen bámullak titeket. Van, aki evezőt húz pattanásig, Van, aki kagylót szedeget a pontonokról, Van, aki kormányt markol az uszályon, Van, aki elkapja a hajókötelet, Van, aki madárként csapong, Van, aki halként csillog-villog, Van, aki hajó, van aki bója, Van, aki felhő a levegőben, Van, aki gőzhajó, kéményét lehajtó, Amint sípolva húz át a híd alatt,