Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 8 (2002) 1-2. sz.

Thesaurus ecclesiae - BENKŐ ELEK: Középkori keresztelőmedencék erdélyi evangélikus templomokban

Jfc^au^us Gcclesiae A keresztelőkutakat már a középkorban zárható fedéllel látták el, részben azért, hogy szennyeződés ne kerüljön a keresztvízbe, de azért is, hogy illetéktelenek ne juthassanak szenteltvízhez, amelyhez a népi vallásosság számos praktikája kapcsolódott. A zárhatóság igénye már az esztergomi káptalan 1397. évi egyházi vizitációja során felmerült, amikor a keresztelőkutakkal kapcsolatban azt is vizsgálták, vajon a medencéket tisztán és megfelelőképpen lezárva tartják-e. Ami az erdélyi bronz keresztelőkutak feliratait illeti, a legkorábbi, 14. század végi emlékeken (Medgyes, Segesd) - mint említettük már -, a harangfeliratok erős hatását érzékelhetjük, amennyiben ezeken a medencéken az O rex glorie veni cum pace, illetve az Ave Maria - esetenként hibásan leírt, összekevert - részleteit találjuk. A későbbi emlékeken már a kutakhoz szorosan kapcsolódó liturgikus feliratok jelennek meg. Hangsúlyoznunk kell, hogy ezek a szövegrészletek nem a keresztelés igéi, hanem a keresztelőkút szentelésekor mondott oratiók legfontosabb mondatai. E részlet megértéséhez tudnunk kell, hogy ellentétben a csak egyszer megáldott harangokkal, a keresztelőmedencéket, pontosabban a bennük lévő vizet évente megszentelték. Ennek magyarországi gyakorlatáról az 1509-ben kinyomtatott, de korábbi hagyományt átörökítő egri Liber ordinariusból értesülünk, a nagyszombaton és pünkösd vigíliáján követendő szertartásrend leírásakor. Az ekkor mondott, a kora középkortól az újkorig használt, az egyházi hagyományban Szent Gelasius pápa (492-496) nevéhez kötődő Sacramentarium Gelasianumból származó oratio szó szerinti részleteit írták a Nagyszebenben öntött keresztelőmedencékre, így a szebeni nagytemplomban őrzött, 1438-ban készült kútra és a közeli Kisselyk evangélikus templomában lévő, 1477-es évszámot viselő medencére: Nagyszeben, evangélikus nagytemplom (1438) Descendat libans[!] plenitudinem[!] fontis virtus Spiritus Sancti amen // Sitfons vivus aqua regenerans unda purificans // o Adonay Sabaoth Detragarmatvn[!] Emánuel // anno domini m" cccC xxx" viii" // Leonhardus // Ihesus Cristus o rex glorie veni nobis cum pace (1. rajz) Kisselyk, evangélikus templom (1477) Adonay Sabaoth Detragramaton Emánuel 1477 // Descendat in hanc plenitudinem fontis virtus Spiritus Sancti // Sit fons vivus aqua regenerans unda purificans // Ihesus Cristus hilf uns // Iohannes Matheus Marcus Lucas A legfontosabb közös elem a kútszentelési szertartás Sit fons vivus aqua regenerans unda purificans („Legyen az élő kút újjáteremtő víz, tisztító áradat") és Descendat in hanc plenitudinem fontis („Szálljon a kút egészére a Szentlélek ereje") fohászának ismétlődése. Az előbbi vers északnémet keresztelőmedencéken már a 13. században feltűnik. A nagyszebeni és a kisselyki kúton egyaránt megtalálható Adonay Sabaoth Detragramaton Emánuel feliratrész, a régi kutatás véleményével ellentétben nem kabalisztikus értelmű szavakat tartalmaz, hanem Isten és Krisztus névváltozatait. Az Adonaj (héberül úr, uram) Isten megszólítása volt az Ószövetségben (pl. lMóz 24,12), a cebáot (héberül seregek) szó a Seregek Urának nevében maradt fenn a Bibliában (pl. Róm 9,29 és Jak 5,4), valamint a Te Deum himnuszban (dominus Sabaoth). Jahve nevének négy betűjére