Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

A gondolat vándorútján - BARTHA ISTVÁN: Theaitétosz és Parmenidész Badacsonyban

PARMENIDÉSZ: NO! Csak bátran, ne félj kimondani, ha beláttad az igazat! THEAITÉTOSZ: Nincs kiterjedése? PARMENIDÉSZ: Kiterjedése sincs, se kezdete, se vége. Vajon minek neveznéd e valamit, ha találós kérdésben tennék föl neked? THEAITÉTOSZ: EZ a valami maga a Nincs. PARMENIDÉSZ: S mit mondtunk az imént róla? Miről állapítottuk meg ezt? THEAITÉTOSZ: Szavamra, e valami az Egész, maga az Egy. PARMENIDÉSZ: Úgy ám! Amikor tehát az ifjú Szókratésszel többszörösen körbejártuk e kérdést, egyazon valamiről beszéltünk akkor is, amikor állítottuk, s akkor is, amikor tagadtuk. Az Egy-ről tehát egyformán igaz, hogy van, s hogy nincs. Míg biztosan tudjuk, hogy Valami mégis van. THEAITÉTOSZ: Heuréka! Adjatok egy neutrínót, s megteremtem a Mindenséget! PARMENIDÉSZ: EZ könnyen megy neked, ki magad is teremtmény vagy. De mit tegyen az Egy, ki legalább annyira nincs, mint amennyire van? Lehet-e úgy létrehoznia a valót, hogy önmaga pontszerűből kiterjedtté vált? THEAITÉTOSZ: Teljességgel lehetetlen. PARMENIDÉSZ: Jól figyelj! Akkor mi, s mindaz, amit a tapasztalati bölcs Egész-nek nevez, lehetünk-e egészében azonosak az Egy-gyel? THEAITÉTOSZ: Mivel neki nincs kiterjedése, és nem keletkezett soha, mi pedig e beláthatatlan Univerzumban féktelen sebességgel száguldva keringünk, ütközve, s kerülve egymást, keletkezve és megsemmisülve, azt kell mondanom, hogy előbbiekből következően semmiképpen sem lehet az általunk ismert mindenség azonos az Egész-szel. PARMENIDÉSZ: Jól látod. Hiszen - bármily kicsiny is - még egy neutrínónak is van kiterjedése. S az Egy, vagy más néven az Egész, bármily hatalmas is, neki még sincs ilyen. Melyikük hát a nagyobb? THEAITÉTOSZ: Semminél több a neutrínó. Minthogy azonban az Egy-ről az imént láttuk be, hogy kiterjedése - vonatkoztatási rendszer híján - nincs, bármily különös, azt kell mondanom, hogy ez a „Semmi" több, mint a világmindenség. Sőt, a kiterjedés nélküli Egy-nek részhalmaza kell, hogy legyen a végtelennek tűnő kozmosz, minthogy ez a Mások fogalmi kategóriájába tartozik, amely önmagában nincsen, csak az Egész részeként létezhet. PARMENIDÉSZ: Elméd, mint tapasztalom, frissebb most, mint hajdanán. Alighanem jót tett neked az a párezer év pihenés. Mint ahogy nekem is újabb látványos paradigmákat szolgáltatott a rohamosan fejlődő kozmosz-tudomány. Épp ezért kérlek, még mindig ne lankadj, figyelj csak tovább! Más úton is eljuthatunk ugyanis idáig. Tételezzük fel, hogy mégis az általunk ismert kozmosz azonos az Egésszel. Józan elméd el tud-e vonatkoztatni kissé az imént belátott triviális igazságtól, hogy ezen az ösvényen is célhoz érjünk? THEAITÉTOSZ: Megpróbálom, s hiszem, menni fog. PARMENIDÉSZ: Vegyük hát az Egész-nek gondolt kozmoszt az állandó mennyiségű anyag-, energia-, impulzus-rendszert. Kérdezem: ha ez valóban az Egész, akkor kaphat-e e rendszer kívülről bármilyen hatást, amely belső egyensúlyát elbillentheti? THEAITÉTOSZ: Ha ez a Minden, akkor teljességgel lehetetlen elgondolni is, hogy rajŐZ