Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

OROSZ GÁBOR VIKTOR: A kétszínű élet partján

OROSZ GÁBOR VIKTOR A kétszínű élet partján A végítéletről - ma Éjszaka felriadtam, a nyitott ablakon át két holdat láttam az égen, s iszonyodva mondtam magamnak: eljött a Végítélet. (Vladimír Holan) Ha elvész az igazságosság, nincs többé értéke az ember földi életének. (Immanuel Kant) Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa. (Jn 3,17) Apokaliptikus korban élünk. A tradicionális apokaliptika mellett létezik egy szekuláris apokaliptika, mely a véget egészen közelinek érzi, de reménység nélkül - a megváltást többé nem ismeri. Ez az apokaliptikus szemlélet nem lát összefüggést a vég és az üdvösség, az emberi élet végessége és beteljesedése között. Günter Anders írja: „Bár minden nap új nyereség lesz, de egyik sem jelent garanciát a holnapi nap megnyerésére. Megérkezni sohasem fogunk. Ami előttünk van, az a bizonytalanság végtelenje." Vagy Emilé Cioran reménytelen pesszimizmusa: „Egy paradicsomi végső állapot víziója túltesz abszurditásában a remény legrosszabb tévelygésein is." Feltehetjük azonban ezt a kérdést: létezik egyáltalán vég, s ha igen, akkor mit értünk alatta; vagy pedig csupán valaminek a végéhez érkeztünk? Korunk apokaliptikus hangnemét keresztyénként fülsértő felszólításnak érezhetjük: van-e még mondanivalótok ezek után? Úgy gondolom, rögtön gondolatmenetünk elején leszögezhetjük: egyrészt a vég profán értelmezése számunkra beteljesedés, másrészt Jézus keresztjétől elválaszthatatlan jelentéssel bír. Továbbá a világvége nem jelent egyet az apokalipszissel, csupán annak tárgya. Másrészt a keresztyén világszemléletet az is megkülönbözteti az apokaliptikus látásmódtól, hogy a történelmet úgy értelmezi, mint amelybe már betört az üdvösség korszaka. A történelem bezártságát felváltotta az üdvösség nyitottsága. Az apokaliptika keresztyén értelmezése tehát nem félelemmel tölt el bennünket, hanem a beteljesedés és a tisztánlátás reménységével - lelepleződés és nem abszolút vég.