Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

A gondolat vándorútján - KARÁTSON GÁBOR: Jakob Böhme és a Föld Szíve

V** —•— 1 1 * — 1

— Böhme szerint Menny és Pokol, szeretet és harag tökéletesen áthatják egymást; ugyanott vannak, de úgy, hogy egyikből a másikba átlátni nem lehet (lásd a szegény és gazdag Lázár példázatát, vagy házasfelek közt szeretet és ellenségeskedés hirtelen és gyakran megmagyarázhatatlan váltakozásait). A Szó mint a Föld Szíve s az ember is mint a Földnek valamely Királya vagy Szíve az ember csudálatos keletkezésére, méltóságára és helyére utal (Franz von Baader ezt úgy fogja mondani, hogy az ember, „a maga ősállapota szerint, a Földdel szolidáris, ßlbonthatatlan vagy szakramentális kötelékbe lépett"), a harag viszont a pokolra vagyis Isten haragjára, arra a kezdeti katasztrófára, amely miatt az emberlénynek a maga Istenben elrejtett szendergéséből a külső létesülésbe kellett áthelyeződnie. Ez a következőképpen történt: A teljes Istenség a maga legtökéletesebb esszenciáiból, 7 forrásszelleméből teremtette meg a tökéletes első angyalt, a fény fejedelmét, Lucifert, szinte már önmaga fölé emelve őt. Ez a teljes Istenség Böhme számára távolról sem csak Jóisten (habár fölfoghatatlanul jó), hanem irtóztató erő is: félelmetes sötét szakadék, amely Isten haragjának is nevezhető, valójában azonban sem nem félelmetes, sem nem sötét, sem nem harag, mert beragyogja az Isten Szíve, a Fiú; és mivel rajta kívül akkor még senki és semmi nem létezik, Isten sötét szakadékáról tulajdonképpen nem is lehetne beszélni (habár Böhme ezt így nem mondja ki, és nem is beszél róla, minden radikalizmusában is, újra meg újra, bizonyos naiv realizmusba esve). Lucifer, mintegy az Istenség fölött lebegve, fölismeri páratlan történelmi esélyét (egyáltalában minden történések kezdetén, 15,11: „Itt vagyok ISTENben és ISTENből formálva, kicsoda tudna legyőzni vagy megváltoztatni engem? Magam akarok lenni az Úr, és uralkodni élességemmel mindenekben, s az én corpusom legyen az a Kép, amelyet tisztelni kell, új birodalmat hozok létre magamnak: mert az egész tartomány az enyém, egyedül én vagyok ISTEN és senki más"), és azt képzelve, valóban ő lehetne Isten, 13,116-117: „Amikor pedig Lucifer ily királyi módon megformáltatott, és szelleme a maga formálódásában vagy képződésében benne fölszállt, és ISTENÍŐI szépen és kedvesen fogadtatott s a megdicsőülésbe helyeztetett, azon nyomban meg kellett volna kezdenie akkor a maga angyali engedelmességét és pályafutását, és ISTENben kellett volna buzognia [mintha ISTEN maga tenné] mint kedves fiúnak az atyai házban: és nem ezt cselekedte; hanem amikor fénye megszületett az ő szívében, és forrásszellemeit a magasztos fény hirtelen megérintette vagy magába ölelte, akkor ezek annyira örvendezni kezdtek, hogy testükben minden Természet-Jog ellenére fölemelkedtek; és nyomban magasabb, büszkébb és pompázatosabb megnyilvánulásba fogtak, mint maga ISTEN", még egy kevéssel Isten fölé emelkedett. Mire eltűnt előle az Isten Szívének fénye, s az Isten rettenetes szakadékában találta magát. Böhme nagy erejű képekben írja le a kezdeti sémát s a belőle adódó helyzetet. (13,55-57:) „Hát jegyezd meg: A teljes Istenségnek a maga legbenső és legkezdetibb születésében, a magban ugyan éles és rémületes élessége van, mivel a fanyar kvalitás igen rettenetes, fanyar, ke-