Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

Corpuse evangelicorum - GICZI ZSOLT: Sorsforduló

tők a református Bereczky Albert államtitkárral együtt felkeresték Ries István igazságügy-minisztert és Turóczy Zoltán esetében pertörlést kértek. A püspök ugyan 1946. március l-jén kiszabadult fogságából, azonban az ellene indított eljárást csak 1948 májusában szüntette meg kegyelmi úton a köztársasági elnök. Püspöki funkcióit 1948. február l-jétől láthatta el ismét, először csak belső szolgálatra korlátozva, majd a számára adott amnesztia után teljes jogkörében.

32 Turóczy peréről a korabeli evangélikus egyházi vezetés és a hívők úgy vélekedtek, hogy az a kommunisták műve. Ugyanezen az állásponton voltak a letartóztatott vagy internált többi evangélikus egyházi személy sorsáról értesülve is, kivéve persze azon kevés esetet, amikor a felelősségre vontak valóban bűnösnek bizonyultak. Most csak egyetlen példát idézünk arra, hogy az 1945-ben a magyar rendőrség által az evangélikus lelkészek és más egyházi alkalmazottak ellen folytatott adminisztratív eljárások a közvélemény szemében mennyire az MKP-hoz kapcsolódtak. Ez a következő: Schrődl Mátyás leveli esperes-lelkészt 1945 májusában letartóztatták és bevitték a mosonmagyaróvári rendőrségre. A Volksbundban való aktív részvétellel és vezető szereppel vádolt evangélikus esperes felesége az egyházi felsőbbséghez fordult segítségért. Levelében kifejezetten azt írta, hogy férjét „a kommunista párt letartóztatta". De a levél soraiból egyértelműen kiderül, hogy Schrődl valójában nem a kommunista párt nyílt önkényeskedésének esett áldozatául - bár az ország egyes részein ilyen gyakran előfordult -, hanem az ügyében intézkedő rendőröket azonosította házastársa a kommunistákkal.

33 Persze ismerve a politikai rendőrség állományának pártszerinti hovatartozását, nem kell különösebben csodálkoznunk a kétségbeesett asszony reagálásán. Az evangélikus egyház vezetői 1945 folyamán több alkalommal tiltakoztak az illetékes hatóságoknál, sőt magánál a miniszterelnöknél a kommunisták által irányított politikai rendőrség túlkapásai miatt. így például Radvánszky Albert egyetemes egyházi felügyelő 1945. május 15-én beadványában arra szólította fel Dalnoki Miklós Bélát, hogy tegyen intézkedéseket a rendőri szervek önkényes lépéseinek felszámolására. Radvánszky külön kérelmezte, hogy a lelkészek és az evangélikus egyház világi elöljárói szabadlábon védekezhessenek az ellenük felhozott vádakkal szemben. Ezenkívül kérte a politikai rendőrség bizonyos tagjai részéről tapasztalható, az emberi méltóságot sértő bánásmód sürgős megszüntetését.

34 Más alkalommal az egyház vezetése az igazságügy-miniszter figyelmét hívta fel a népbíróságok tevékenységében mutatkozó olyan anomáliákra, melyek az evangélikus lelkészeket sújtották. Kitért a fenti problémákra a református és az evangélikus egyház közös memoranduma is, amelyet Ravasz László református püspök és Radvánszky Albert, az evangélikus egyház egyetemes felügyelője adott át Dalnoki Miklós Béla miniszterelnöknek 1945. május 28-án. A protestáns egyházak és a magyar állam új viszonyok közötti kapcsolatának tisztázását kívánó irat egyik része felsorolta a két felekezet vezetőinek panaszait. Ezek sorában szerepelt a letartóztatott egyháziak helyzete: „Itt kérjük ismételten azt a kíméletet a lelkészjellegü letartóztatottak iránt, amelyet mindenütt a világon meg szokta (sic! nyilván szoktak) adni. - Ha van bűnös közüttük (sic!), bűnhődjenek. De ne siessenek a letartóztatással, engedjék őket szabadlábon védekezni, s ha jogos a gyanú, őrizzék őket lakásukon »honesta custodiaban«. Ma, amikor Kriston József,