Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

CSERHÁTI SÁNDOR: Példázat a túlélésről

Amikor Jézus szavainak értelmét keressük, semmiképpen sem szabad szem elől tévesztenünk, hogy példázattal van dolgunk, és nem allegóriával. Allegória esetében a kép vagy történet minden vonása jelentéssel bír. Amikor viszont példázatról van szó, az elbeszélő egyetlen hangsúlyos pontra „hegyezi ki" mondanivalóját. Ezt a pontot nevezi a szakirodalom „tertium comparationis"-nak, vagyis a hasonlítás harmadik elemének, amely a felhasznált képet (Bildhälfte) és a megvilágítani kívánt körülményt (Sachhälfte) összekapcsolja. Nem nehéz észrevennünk, hogy a hamis sáfár példázatának esetében ez a hangsúlyos pont az az előrelátás, amellyel ez a csirkefogó a jövőjét elrendezi. Az elbeszélésnek egyéb vonásai, a kétségbeejtő helyzet érzékeltetése stb., mind azt a célt szolgálják, hogy a hallgató érdeklődését a feszültséget feloldó fordulatra irányítsa. Természetesen a példázatban ily módon elrejtett célzást az elbeszélőnek alkalmaznia kell, és ezért a 8-12-ik versig terjedő részben levont következtetéseket, - a magyarázók többségének véleményével szemben - nem kell feltétlenül utólagos hozzátoldásnak tekintenünk. Az anyagi kérdések szerepe az emberi sors alakításában Az evangélisták közül elsősorban Lukács az, aki fáradhatatlan Jézus anyagi kérdésekkel foglalkozó igéinek felidézésében. Bizonyára jól tudta, hogy „a világosság fiaiban" is mennyi a zűrzavar és ellentmondás az emberi életnek ezen a területén. Egyrészt hajlamosak piszkosnak, aljasnak és megvetendőnek, minősíteni, ugyanakkor a legfőbb biztosítéknak, „mammonnak" tekinteni, és szinte szerelemmel csüngeni rajta (lTim 6,10!). Nem csoda, ha az ilyen tisztázatlan viszony képmutatásba sodorja az embert. Apám gyakran példálózott egy nagyon buzgó, hívő ismerősével, akit egyszer meglehetősen nagy kölcsönnel segített ki. Amikor a visszafizetés határideje lejárt, többször is figyelmeztette kötelezettségének teljesítésére, és kérte, hogy hozza el tartozását. De az adósa mindig azzal bújt ki a fizetés alól, hogy erre sohasem alkalmas az idő. Hétköznap dolgoznia kell, vasárnap pedig nem nyúl pénzhez. Jézus mindent megtesz azért, hogy a vagyont megfossza attól a súlyától, amelyet értékítéletünkben és törekvéseinkben betölt. Már magában a példázatban is öncélú kuporgatás tárgya helyett eszköznek mutatja be valami fontosabb cél elérése érdekében, de különösen is lenézően beszél róla a példázathoz fűzött megjegyzésekben. „Csekély" jelentőséget tulajdonít neki. „Hamis mammonnak" mondja, amely nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, és a döntő pillanatban „hagyja cserben" az embert. Követőitől „idegen az ilyen tulajdon", és nem érzik otthon magukat benne, mert sokkal nagyszerűbb örökség vár rájuk. Mégis résen kell lennünk. Mert ezen a mindenestül evilági, múlandó és ezért jelentéktelen valamin múlhat végső sorsunk. A pénzzel, a keresettel, a vagyonnal való találkozásunk és bánásmódunk így lesz eszkatológikus eseménnyé, a túlélés próbatételévé. A hűség és megbízhatóság egy és oszthatatlan. Aki a csekélyen nem hű, annak gondjaira nem lehet nagyobb értéket sem bízni. Nem ártana ma is szem előtt tartanunk: A pénzügyekben megbízhatatlan az Isten ügyében és dolgaiban is életveszélyesen gondat-