Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.
Figyelő - REUSS ANDRÁS: Evangélikus dogmatika a 20. század végén (Nagy Gyula, Az egyház mai tanítása. I.)
első szava után kimaradt egy -e(?): „bizonyulna-e" volna helyes. Több hasonló, sajtóhibának is minősíthető, sőt annak minősülő esetet nem is hozok már elő, de az 58. oldal közepének egy mondata éppen héber kifejezést magyarázva félrevezető, ezért helyesbítendő: „A héber kifejezés »Istennek szentelt«-tel fordítandó". A 61. oldalon: „Hóseás és Ézsaiás prófétát" a helyes szöveg. A 122. oldal 21. számú jegyzetében a K. Barth-idézet vége helyesen: „...valóban sajátjába/saját tulajdonába jön." Qn 1. fejezetére utal itt.) A 151. o. 1. és 2. sora inkább „Jahve nevének semmit érőre (való) ráemelésére" utal. Ez a javításom esetleg vitatható, de a 251. o. 14. jegyzetében bizonyosan nem Dávid lányának, hanem trónjának utódlásáról van szó. S most csak jelzem, hogy további hibák is vannak. A héber szövegek általában nagyon apróak, halványak, különösen a punktáció, gyakoriak a dáges- és más punktáció-hiányok, egyéb apróbb hibák. Sajnos a II. kötetben nem sokat javult a héber, kivéve a regisztert, ahol vastagabbak a héber szavak, viszont nincs betűnkénti tagolás. Nagyon sok példát lehetne hozni arra, hogy ha Radhoz ragaszkodik a fordító a bibliai idézeteknél, akkor jó, ellenkező esetben - ha egyéb fordítást követ - gyakran hibázik. A 90. oldal ennek mintapéldája. Ézs 55,10-11 verseit hozza az ún. protestáns fordítás szerint. A Radi szöveg más is, jobb is. Nagyobb baj azonban a lap alján lévő visszautaló két héber szó előtti első szó: „elérje", - megcselekedje/megtegye már elfogadható volna. így kissé félrevezető. Két fontos szempontra világítanak rá ezek az esetek: 1. Ne a magyar bibliafordításokból induljunk ki Luther, Rad, stb. műveinél. 2. A héber szóhasználat és stílus nagyon fontos az ÓT tanulmányozásában, Rad számára különösen is! A 195. o. „egyházjogi", „egyházi jogi" szavai helyett a szakrál-jogi, szakrális jognyelv, esetleg kultuszjog(i) szóhasználat lenne helyes. Felvetődik egyébként a kérdés: Mi az egyház, illetve mi egyházi? Mivel félő, hogy teológiailag félrevisz a 352. o. második teljes mondata, szeretném javítani - a parancsolatait kifejezést, és a mondat egészét: „A paraklézist nem szabad összetévesztenünk a törvénnyel; az üdvösség meghirdetését/üzenetét/igéjét a paraklézis nem kérdőjelezi meg/nem vonja kétségbe/nem szünteti meg." Kívánatos, hogy a magyar ószövetségi teológia észrevehetően Rad utáni állapotba kerüljön. Hogy így legyen, előbb olvasnunk kell Radot és az Ószövetséget Raddal. Most már magyarul is megtehetjük... Seben István Evangélikus dogmatika a 20. század végén Dr. Nagy Gyula, Az egyház mai tanítása. I. (Evangélikus Sajtóosztály, Budapest, 2000.) Nem túlzás, valóban esemény, hálára indító esemény, amikor valakinek megadatik, hogy az érdeklődők elé teheti egész tudományos életpályájának foglalatát. Különösen nem mindennapi vállalkozás egy dogmatika megírása. Hiszen a feladathoz elengedhetetlen bibliai, teológiatörténeti és nem utolsó sorban filozófiai ismeretek megszerzése alig képzelhető el hosszú évek előzetes munkája nélkül. S a széleskörű olvasottság, a nagy lexikális vagy történeti tudás önmagában nem tesz még a feladatra ÍM.