Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

Figyelő - SZENTPÉTERY PÉTER: G. van der Leeuw könyvéről (Gerardus van der Leeuw: A vallás fenomenológiája)

által beszélhet a világ értelméről, de csak a hitben. Előtte nem mutatkozik meg a világ, hanem Isten nyilatkoztatja ki számára a világ értelmét a történelem közepén. ... A történelem közepén Isten a világ értelmét mint üdvösséget mutatja meg" (501.). Az ötödik rész A) a vallásokkal és B) az alapítókkal foglalkozik A távolodás vallásai (Isten távol van, alig, vagy egyáltalán nem avatkozik be) a konfucianizmus, a 18. századi deizmus, a menekülés vallása az ateizmus. - India kimondottan ateista rendszerei is vallások, a harc vallása a perzsa vallás. A nyugtalanság vallása az Ószövetség (Isten egy pillanatra sem nyugszik). Itt szól a szinkretizmus kérdéséről: „Valamennyi történelmi vallás nem egy, hanem több vallásból tevődik össze; természetesen nem úgy, mintha az adott vallás különböző vallási formák egysége lenne, hanem úgy, hogy a különböző vallási formák az adott vallásba belenőnek, s ezzel összeolvadnak. Ez mindenekelőtt a nagy, ún. világvallásokra vonatkozik. ... a kereszténységben Izrael öröksége mellett megtalálhatjuk Görögország örökségét és Perzsia hagyatékát is, és az összenövés sebhelyei - amelyeket elsősorban a görög és izraelita szellem okozott - máig nem hegedtek be" (527.).- Annyit azért meg kell jegyeznünk, hogy az iránytű, a választóvonal Jézus kérdése: „Ti kinek mondotok engem?" A válaszban, gyakorlati következményeiben persze lehetnek hangsúlyeltolódások, az azonban nyilvánvaló (a könyv többi része alapján is), hogy maga az evangélium nem keverhető és főleg nem helyettesíthető más tanítással. - A vágy és az alak (mondjuk inkább formának) vallása a görög, a végtelenség és az aszkézis vallása a hinduizmus, a semmi és a részvét vallása a buddhizmus, az akarat és engedelmesség vallása (a nyugtalanságéval együtt) az izraeli, a fenség és az alázat vallása az iszlám, végül pedig a szeretet vallása a keresztyénség. - Az alapító pedig elsődlegesen a kinyilatkoztatás tanúja. Látott vagy hallott valamit (569.) Mivel minden vallás reformata és reformanda, az alapító és a reformátor fogalma nem választható el élesen egymástól: Zarathusztra, Buddha, Mohamed, de Jézus is mindkettő. A tanár (inkább tanítónak kellett volna fordítani) sajátsága, hogy az alapítás elválik az élménytől, és tanítássá lesz. A tanítás az alapítótól függetlenül is tovább él, mint Buddha esetében. A zsidó-keresztény tanító pedig Isten történelmi tetteit hirdeti. Pál a nagy példa: ő maga nem fontos, a tana sem, hanem egyedül Isten üdvözítő cselekedete. A filozófusok is a vallástörténelembe tartoznak, „ez annak aligha lehet kérdéses, aki a teoretikus gondolkodást egy uralkodó hatalomélményhez kötöttnek tekinti" (575.). A teológusokban pedig lehet valami a prófétából és az apostolból, sok a tanítóból, de fő feladatuk Isten tetteinek összefüggő elbeszélése. (576.). A példa hatása nélkülözhetetlen. Az alapító utolsó, egyszemélyes „típusa" a közbenjáró: „A világ, a történelem és az ember új megértése Krisztus megjelenése óta lehetséges.' Mert egy az Isten, egy a közbenjáró Isten között és az emberek között, az ember Jézus Krisztus, aki váltságul adta Önmagát mindenkiért tanúbizonyságként a maga idejében.' Itt él egy hit, amelyhez Isten egy ember alakjában hajolt, szeretőn, a világ és az ember legnagyobb mélységei fölött, a bűnön át, és amelynek Isten mindennél erősebb hatalma egy ember törékeny formájában elevenedett meg. Itt a tudomány szemlélődő és megértő szolgája hódolatteljesen visszahúzódik; szava meghátrál a kihirdetés szolgálatával szemben, szolgálata a szentség szolgálatával szemben" (580.) Szentpétery Péter