Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 3-4. sz.

Thesaurus Ecclesiae - HUBERT GABRIELLA: A Lőcsei énekeskönyv

13. Én lelkemnek rejtekében, Zárkózzál bé szekrényében, Hogy el ne felejthesselek, Sőt, örökké dicsérjelek. 14. Az mennyei magas székben, Istennek dicsőség légyen, Ki szent Fiát küldé értünk, Hogy Megváltónk lenne nékünk. Martin Luther híres és elterjedt Vom Himmel hoch, da komm ich her kezdetű karácsonyi énekének fordítása. Nyomtatásban először az 1635-ös lőcsei énekeskönyvben jelent meg (RMNy 1628/1: 412), majd szinte valamennyi korabeli protestáns gyűjteménybe belekerült. A mai Evangélikus énekeskönyv 150. számú éneke. NAGYHÉTRE VALÓ DICSÉRET 1. Ecce homo! ím' az ember!

32 Kinek kínja mint a tenger, Keményen ostoroztatott, Tövissel koronáztatott. 2. Ecce homo! Im' az ember! Ki véres mint Vörös-tenger, Bársony rongyba öltöztetett, Éktelenül pökdöstetett. 3. Ecce homo! Im' az ember! Szenvedése mint a tenger, Melynek oka a mi bűnünk, Ezt siratni meg ne szűnjünk. 4. Ecce homo! Im' az ember! Szeretete hozzánk tenger, Ezért őtet mi mind áldjuk, Hálaadással imádjuk. 5. Ecce homo! Im' az ember! Kinek érdeme mint tenger, Hogy ő nálunk haszontalan Ne légyen, kérjük untalan.