Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - GÖDÉNY ENDRE: José Ortega y Gasset társaságában

Napjainkban külön platformot hoztak létre az „ifjúságnak" mint olyannak. Talán nincs is korunknak még egy ilyen groteszk vonása. Hihetetlennek tűnik, pedig már oda jutottunk, hogy a fiatalságot zsarolásra használják. Valójában az egyetemes zsarolás korát éljük, ami két egymást kiegészítő fintor alakjában jelenik meg: az erőszakos zsa­rolás és a tréfálkozó zsarolás formájában. Egyikkel is, másikkal is mindig egy a cél: az alsóbbrendű, a közönséges ember úgy érezze, hogy mentesülhet mindennemű aláve­tettségtől. A tömegembernek egyszerűen nincs erkölcse, mert az erkölcs eredendően aláve­tettség-érzés, szolgálat és kötelességtudat. Ez a figura nem képvisel semmilyen új ci­vilizációt, ő csak tagad, és tagadása mögött valójában élősdiség rejlik. Milyen lényegi fogyatékosságokban szenved a modern európai kultúra? (Mert nyil­vánvaló, hogy ezek a fogyatékosságok szülik a ma uralkodó embertípust.) Erre a nagy kérdésre azonban itt nem adhatunk választ. Ahhoz teljes mélységben ki kellene fej­tenünk az emberi életről alkotott elméletünket. Lehet, hogy hamarosan már kiáltanunk kell. (Az olvasat kísérőjéül szükségesnek érzem közzétenni A tömegek lázadása első magyar kiadásának előszavát, mert tapasztalatom szerint - sajnos - sokaknak nincs, nem lehet fogalmuk a nagy spanyol gondolkodó- kilétéről. A fordító Puskás Lajos érdeme a valójában rövid életrajz és vázlatos pályakép. a szerk.) Jósé Ortega y Gösset, a szellemi Spanyolország vezére s a mai európai gondolkodás egyik leg­kimagaslóbb egyénisége Madridban, 1883-ban született, de munkássága révén egy korábbi, az úgynevezett 98-as nemzedék körébe tartozik. E csoport - a r egener odor es, újjáalkotók - többi tagja 1898 körül, a Santiago de cubai nemzeti szerencsétlenség - a spanyol - észak-amerikai háború - idején fog hozzá Spanyolország szellemi felemeléséhez; az ő munkájukat folytatja ké­sőbb a fiatalabb Ortegay Gasset mindjárt első műveiben, a „Meditaciones del Quijote"-ben, a „Vieja y nueva politica"-ban s az EspaDa invertebrada"-ban, melyek a szinte már hagyományos spanyol problémákkal foglalkoznak s a nagy elődök, a portugál Oliveira Martins, a spanyolok közül pedig Pio Baroja és Azorín (Jósé Martinez Ruiz) nemes kezdeményezéseit követik. A gra­nadai misztikus költő és filozófus, az Idearium EspaDol korán, éppen 1898-ban elhalt szerző­je, Angel Ganivet tartozik még e körhöz és a baszk származású Miguel de Unamuno, a nagy író és gondolkozó, kinek munkássága, legalább egy részében, a magyar közönség előtt is isme­retes. A spanyol problémák gondolatköre azonban Ortega y Gösset munkásságában egyre bő­vül, egyre átfogóbbá válik: az „El téma de Nuestro tiempo", „La deshumanización del arte" és főleg a „La rebelión de las masas", „A tömegek lázadása", melynek magyar fordítását itt kap­ja kezébe az olvasó, már a kor és Európa általános kérdéseinek felvetésével és a közös európai feladatok kijelölésével foglalkozik. 1923-ban indítja meg a Revista del Occidente folyóiratot, mely valósággal új korszakot je­lent a spanyol szellemi életben. Különben nemcsak mint szerkesztő és az El Espectador kötete­inek írója, hanem mint a madridi egyetemen a filozófia tanára is, egész a legutóbbi időkig - a

Next

/
Thumbnails
Contents