Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - GÖDÉNY ENDRE: José Ortega y Gasset társaságában

A ma uralkodó ember primitív lény, egyfajta Naturmensch, aki a civilizált világból lép elő. A világ civilizált, lakója ellenben nem: meg sem látja a világban a civilizációt, úgy kezeli, mintha természet volna. Ma szüntelenül a technika nagyszerű fejlődését emlegetik, azt ellenben nem tapasztalom, hogy akár a legkiválóbb nyilatkozók is tudatában lennének, hogy menynyire drámai jövőt hoz ez a fejlődés. A technika lényege szerint tudomány, a tudomány pedig nem létezik, ha önmagában, a maga tisztaságában nem kelt érdeklődést, ha az emberek többé nem lelkesednek a kultúra általános elvei iránt. Ha elsorvad ez a buzgalom - s láthatóan ez történik -, csak egy ideig maradhat életben a technika, addig, ameddig még tart forrásának, a kultúrának a lendítő ereje. Ezzel tehát azt akarom mondani, hogy a technika iránti mai érdeklődés önmagában semmit sem garantál, legkevésbé a haladást vagy a technika fennmaradását. Vajon végiggondolták, hogy mi mindennek kell együtt lennie az emberi lélekben ahhoz, hogy továbbra is legyenek olyanok, akiket valóban tudós embereknek nevezhetünk? Komolyan azt hiszik, hogy amíg van dollár, lesz tudomány is? Ez a sokakat megnyugtató gondolat tulajdonképpen a primitívségnek újabb bizonyítéka. Felsül az, ki arra számít, hogy Európa pusztulása után az észak-amerikaiak folytathatnák a tudományt! Roppant érdemes volna ezt a kérdést mélyebben megvitatni, s részleteiben kimutatni, melyek a kísérleti tudomány, következésképpen a technika vitális történeti előfeltételei. S még ha mindezt feltárnánk is, akkor sem várható, hogy a tömegember tudomást szerezne róla. A tömegember nem ért az észérvek nyelvén, csak a saját bőrén tanul. Vajon milyen érvekkel lehetne azt elérni, amihez nem vezeti el ezeket az embereket sem az autó, amin jönnek-mennek, sem az injekció, ami csodásan megszünteti a fájdalmaikat? Oly nagy a szakadék a tudománytól kapott nyilvánvaló előny és a tudomány iránt tanúsított érdeklődés között, hogy semmilyen ábrándos elképzeléssel nem áltathatjuk magunkat: csupán barbárságot szülhet az efféle magatartás. Kiváltképp akkor, ha - mint majd látni fogjuk -ez a tudomány iránti közöny maguknál a szakemberek tömegénél, tehát orvosoknál, mérnököknél talán még világosabban megjelenik, mint bárhol másutt, mert ők is alapvetően ugyanolyan lelkülettel szokták gyakorolni a hivatásukat, mint az az ember, aki az autója használata közben vagy egy doboz aszpirin vásárlásakor semmiféle közelebbi rokonszenvet nem érez a tudomány, a civilizáció iránt. Nekem az a legriasztóbb, hogy oly nagy szakadék választja el egymástól a hasznot és a hálát. Az az európai ember, aki most kezd uralkodni, a süllyesztőből bújik elő, és tulajdonképpen egyfajta primitív, barbár lény ahhoz a bonyolult civilizációhoz képest, amelybe beleszületett. O a „vertikális hódító". A civilizáció műalkotás, így művész és mester kell hozzá. Ha élvezni akarod a civilizáció előnyeit, de nem törődsz a civilizáció fenntartásával..., hát akkor megjárod! Egykettőre civilizáció nélkül maradsz. Egy kis figyelmetlenség, s mire körülnézel, hűlt helye az egésznek! S mintha levennék a faliszőnyeget, ami eddig eltakarta a természetet, újból feltűnik eredeti állapotában az ősvadon. A romantikusokat minden korban magukkal ragadták az erőszakos jelenetek, ahol is a természet és az embernél alsóbbrendű világ ismét ránehezedett a halovány női testre, és bikát állítottak Pasiphae mellé, Antiopét pedig a kecskebak alá helyezték.