Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - GÖDÉNY ENDRE: José Ortega y Gasset társaságában

GÖDÉNY ENDRE Jósé Ortega y Qasset társaságában Mellőzve minden oldalról Ortegának a 20-as és 30-as években volt nagy keletje a „kultúrvilágban". A katalógusok szerint Magyarországon 1938-ban jelent meg először A tömegek lázadása. De valójában nem kellett ő sem a baloldali, sem a jobboldali tömegmozgalmaknak; nem kellett sem a liberálisoknak, sem a konzervatívoknak; nem kellett a tudomány és a technika ilyen-olyan korifeusainak sem. Érthetően. Mindenki találva érezhette magát a könyv olvasásakor. Ugyanis Ortega valóban független szellem volt. Valóban az! Nem úgy, mint az öntetszelgő deklarátorok és imitátorok, akiknek a függetlensége csak addig tart, amíg a kekec, nagyszájú, avagy szemérmetes, nyafogó riszálásukra nem akad vevő. Nem kényszerülök bizonygatni állításomat: az alábbi olvasat, illetve maga a könyv bárkit meggyőz erről 2001-ben, abban az évben, amikor először emlékezik meg az ország - hivatalosan megjelölt külön-külön emléknap keretében - a kommunizmus, valamint a fasizmus és a nácizmus áldozatairól. Mielőtt Ortegát, illetve gondolatmenetének aktuális sűrítményét olvasni kezdjük, ne feledjünk elhelyezkedni az időben! Ortega akkor írta azt, amit írt, amikor még nem lehetett tudni, hogy az első szovjet ötéves terv siker lesz-e, avagy kudarc, és amikor még nem lehetett tudni, hogy Németországban a kommunisták kerülnek-e majd hatalomra, avagy Hitler lesz a befutó. Ortega akkor írta az Egyesült Államokról és a Szovjetunióról, hogy mind a kettő „a történelmi kamuflázs jelenségének" kategóriájába tartozik, amikor még mind a kettő az emberiség reménységének számított, így vagy úgy, és még messze voltak attól, hogy párosan szuperhatalmaskodjanak a világban. (Azóta az egyik becsődölt, a másik pedig ámítja magát, tehát a legjobb úton halad a csőd felé. ) Akkor figyelmeztetett arra, hogy „a bolsevizmus és a fasizmus egyaránt csalóka hajnal, nem a holnap, hanem egy hajdan volt, egyszer vagy többször már eljátszott nap hajnalát ígérik", amikor még nem csak Szovjet-Oroszország, hanem a fasizmus is, Mussolini és Hitler is reménységnek számított, amit ma szégyellnek észben tartani, tehát nem illik emlegetni. Ezért hisszük el neki, hogy igenis lehet előre látni a (történelmi) jövőt, legalábbis annak fő vázát. Ehhez a nélkülözhetetlen ítélő képességen kívül szükséges még valami, ami szintúgy elengedhetetlen feltétel: az elfogulatlanság. Ma ezt sem illik emlegetni. Nem-létező állapotnak tartják! Pedig enélkül igazán független szellem nem létezik! Márpedig létezik ilyen: a példa előttünk vagyon. Ortega azért volt kellemetlen létező minden rendű-rangú tábornak, mert részrehajlás nélkül, azaz tisztán fogalmazott.