Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.
Corpus evangelicorum - FRENKL RÓBERT: 2001-2006
FRENKL RÓBERT 2001-2006 A 2001-2006-os időszakra terjedő ciklus programjának, tartalmának felvázolása előtt - másként nehezen lenne mindez érthető - szükséges az előzmények, az idevezető út rövid áttekintése. 1991-től valójában kilenc éven át, egy hatéves és egy hároméves ciklusban ülésezett a Magyarországi Evangélikus Egyház rendszerváltó, törvényhozó Zsinata. Ennyi időre volt szükség ahhoz, hogy megszülessen az új törvénykönyv, felálljon a megújított egyházszervezet, valósággá váljék az a látomás, amelyet a Zsinat elképzelt. A munka dandárját az első hat évben ülésező Zsinat végezte el. Ma már elmondható, azért is sikerült 1997-ben eredményesen lezárni a munkát, megállapodást elérni, mert a Zsinat az új egyházszervezetnek és a törvények egy részének (éppen az egyház legfelső szintű kormányzásáról szólóknak) az életbeléptetését 2001-ig elhalasztotta, hároméves átmeneti időt határozva meg. Ez a döntés természetszerűleg azt is magával hozta, hogy mindazok, akik bármilyen vonatkozásban kifogásoltak bármely törvényt, tudták, esély van arra, hogy az 1997-2000-es időszakban, az új Zsinaton módosítást érjenek el. Ezért is lett, ami a jogalkotást illeti, kevésbé hatékony a második Zsinat, mégis igen jelentősnek kell minősíteni az új szervezetre és törvényekre való átállásban a szerepét. Ez a Zsinat tette egyértelművé, hogy visszafelé nem vezet út. Leginkább talán a háromkerületes rendszer ismétlődő vitái jelezték ezt. A szervezeti kérdések mellett a személyieknek van konkrét jelentőségükön túl szimbolikus üzenete. Fokozottan igaz ez a vezető személyiségek esetében. Amikor a Zsinat nagy többséggel - nyolcvan százalék fölött - megszavazta a korábbi egyházkerületek püspökeinek a nyugdíjkorhatárig érvényes jogfolytonosságát, mentesítve őket az újabb választás szükségessége alól, bizonyította, hogy döntéseiben nem napi szempontok, indulatok vezérlik. Ha engedménynek minősítjük a Zsinat részéről, hogy a 97-es, észszerűbb tagolást - keleti, középső és nyugati kerület - felváltotta egy a korábbi Déli és Északi Kerületet részben megtartó és a dunántúli egyházmegyékből az új Nyugati (Dunántúli) Kerületet kialakító szervezettel, akkor azt mondhatjuk, hogy a módosítás ára az volt a másik két Kerület felől nézve, hogy az amúgyis a legfejlettebb országrészben, a gyülekezetek és így a szolgálók létszámát tekintve is a legerősebb Kerület alakult meg. Lényeges volt a hároméves Zsinat jogharmonizációs tevékenysége, ami jelentősen javított a törvénykönyv minőségén. Az időkényszerre, egyben a feszültségekre jellemző, hogy a Zsinat a szeptemberi ülésén, alig három hónappal az új kezdetet jelentő Országos Közgyűlés előtt fogadta
