Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - FONT ZSUZSANNA: Zinzendorf és a herrnhutiak

napjára önálló idézettel szolgáló Losung-Buch. Zinzendorf igen kiterjedt irodalmi munkásságát a közösség szolgálatába állította. A Luther-Biblia egyik revideált kiadását a berthelsdorfi lelkésszel együttműködve készítette el. Számtalan morálteológiai, liturgikus és építő írása maradt ránk. Műveinek kiadásáról maga is gondoskodott, a korban meg nem jelentek egy részét pedig kortárs kezek örökítették tovább. A legkorábban létrejött herrnhuti életközösség, a fiatal, nőtlen férfiak kara kezdte azt a kiterjedt dokumentáló munkát, aminek révén a herrnhuti mindennapok, az elhangzott beszédek, a használt énekek papírra kerültek (Jüngerhaus-Diarium). Zinzendorf munkásságában a legjelentősebb tétel az 1722-től különböző gyűjteményekben nyomtatásban is megjelentett kb. kétezer ének, közülük csak igen kevés volt ismert a közösségen kívül. Az énekeknek, de általában is a herrnhuti közösségek irodalmi termésének tartós recepcióját megakadályozta az ezoterikus csoportnyelv, amelyben a későbarokk nyelvi modorossága a teológiai különállással nem túl szerencsésen párosult. Mindez azt jelenti, hogy a vér és sebek teológiája érzelmileg-érzékileg túlfűtött nyelven szólalt meg, új szavak tömegével, meghökkentő, önállóan alkotott szavakkal, sok kicsinyítő képzővel, mint a gyermeki egyszerűség és a bensőségesség vélt kifejezőivel. A Jézuska, bárányka, sebecske a köznapi kifejezések közé tartozik. A Kreuzluftvögeleinklasse „a kereszt égi madárkáinak rendje" pl. a testvérek közösségét jelöli. Braut-Agonie „a menyasszony haldoklása" feltehetően az úrvacsorát jelölő kifejezés, Krisztus és a közösség ölelkezése, mint az Üdvözítővel való közösség csúcspontja. Zinzendorf és a közösség kiadványaiban függelék magyarázza az új, ill. az idegen eredetű szavak egy részét. A herrnhuti közösség igen korán megkezdte Isten láthatatlan (világ) egyházának építését. A húszas évek végétől először a közeli környéket járták be követeik, majd a birodalom egész területén igyekeztek híveket szerezni redukált teológiai eszméiknek: „megnyerni a lelkeket az Üdvözítőnek". Főképpen a kevésbé képzettek, egyszerű emberek körében voltak sikereik, de Zinzendorf pl. tartósan hozzájuk csatlakozó híveket szerzett a jénai egyetemen. (Ezen volt jénai diákok egyike az az August Gottlieb Spangenberg, aki az első terjedelmes Zinzendorf -életrajzot is megírta közvetlenül a gróf halála után.) Zinzendorf személyes szervező munkájaként a diaszpóra-tevékenység tartós, Herrnhut mintájára létrehozott közösségek és telepek létrejöttét eredményezte: a wetteraui Herrnhaagban egy közösséget, Hollandiában Heerendijkot. Különösen a herrnhuti oktatásügy szempontjából fontos Barby (Magdeburg mellett), illetve Niesky, ahova a herrhuti paedagogiumot helyezték át. A lutheránus világban csak két nemzedékkel Zinzendorf előtt merült fel a pogánymisszió gondolata. Sokszor magányosan és kimondottan sikertelenül próbálták a misszió ügyét előbbre vinni, elég csak a karintiai nemesre, a Suriname szigetén elpusztult Justinianus von Welzre gondolni. A pietisták nagy felkészültséggel, a megtérítendő népek nyelvére fordított Bibliát, építő írásokat magukkal víve működtek, de tömeges eredményeket nem mondhattak magukénak. Zinzendorf a harmincas évek elején a dán királyi udvarban a közép-amerikai szigetekről származó négerekkel és grönlandiakkal találkozva eleveníti fel az ifjúkorától kezdve dédelgetett nagy célt, a pogányok megtérítésének gondolatát. Maga is részt vett a térítő utak némelyikén,