Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

Figyelő - GÖDÉNY ENDRE: Profán abszolútumok kora (EricHobsbawm és Paul Johnson könyve)

tudunk meg az európai színtérről. Ezért is hasznos mind a két könyvet elolvasni. A század történelme Európában zajlott, s ez akkor is igaz, ha kétségtelennek tekintjük, hogy az USA ebben a történelemben meghatározó, sőt döntő szerepet játszott, és a 20. század lényegében az USA százada volt. Nincs ellentmondás. Az USA az európai szerepvállalásnak köszönhetően lett szuperhatalommá, majd világelsővé. (E nélkül a szerepvállalás nélkül egy ideig még tetszeleghetett volna impotens mamutként, izoláltan, míg Németország le ne gyűri.) Johnson könyve húsz fejezetből áll, a Hobsbawmé tizenkilencből. Johnson fejezetcímei irodalmibbak, de közülük sok azonosítható Hobsbawm címeivel, hiszen ugyanarról a századról írnak. A téma feldolgozásának módja természetesen más és más. Hobsbawm könyve könnyebben áttekinthető. A század madártávlatból című, külön kis esszéje olvasmányos, izgalmas kalauz, amely exponál minden későbbi témát, és sokat segít az eligazodásban. O triptichonnak látja a századot, ennek megfelelően három részre tagolja a kötetet. Címei: A katasztrófa kora, Az aranykor, A földindulás. Az első rész a második világháborúval zárul; a második részben a háború utáni nagy nyugati fellendülésről, a civilizációs (társadalmi és kulturális) szakadék kialakulásáról és a „létező szocializmusról" ír; a harmadik korszakot a válság évtizedeiként jellemzi. A két szerző közti különbség talán jól érzékeltethető azzal, ahogyan az egyik és a másik kezdi, illetve zárja könyvét. Hobsbawm szerint egy történelmi eseménnyel, az első világháborúval kezdődött igazából a 20. század; Johnson szerint a modern világ 1919. május 29-én kezdődött, amikor a napfogyatkozásról készített felvételek igazolták a világegyetemre vonatkozó új elméletet, Einstein relativitáselméletét. Johnson záró fejezetének címe: A szabadság visszanyerése, de legalább annyi veszélyt és fenyegetést érzékel és sorol fel, mint Hobsbawm. Hobsbawm azt mondja: „Elérkeztünk arra a pontra, amikor az emberi múlt örökségének pusztulása felszámolhatja az emberi társadalom struktúráit és ezzel együtt a kapitalista gazdaság társadalmi alapjait is. Világunkat egyszerre fenyegeti a robbanás és az összeroppanás. Ennek meg kell változnia. (...) egy megváltozott társadalom alternatívája csak a sötétség lehet". Johnson így búcsúzik: „...az arrogáns meggyőződés, hogy az emberek saját intellektusukkal mindenfajta segítség nélkül képesek megoldani a világegyetem valamennyi problémáját és misztériumát - továbbra is mélyen a világtársadalomban gyökerezik. Kiirtható vagy legalábbis enyhíthető-e? Ezen múlik, hogy az új évszázadnak van-e esélye arra, hogy a remény kora legyen az emberiség számára.". A pápa már ebben az új évszázadban nyilatkozta: „Az egyetlen vezető, akivel nem sikerült megfelelően eltársalognom, Clinton volt. Én beszéltem, míg ő az egyik falon lévő freskókat csodálta. Nem figyelt rám." Mivel fejezhetjük be ezek után? Az Isten, csak az Isten... Gödény Endre