Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

NAGY ZOLTÁN: Nagycsütörtök asztalánál

egybekapcsolása már eddig is nagyon sok kárt okozott, valamint annak a Pál apostoli mondatnak a recitálása, hogy „aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úr testét..." (lKor 11,29) kifejezetten veszedelmes, hiszen a végtelenbe tágítja az önvizsgálat lehetőségét az egyébként is önvádtól, lelkiismeretfurdalástól megterhelt testvérek előtt. így ahelyett, hogy belefeledkeznének az eucharisztia, vagyis a hálaadás valóban felemelő eseménysorába, távol maradnak a Krisztus által felkínált közösségtől és élik tovább csendes kétségbeesésben az életüket, ahogy tudják. Micsoda felszabadító erővel hatott az ilyen lelki tusákat vívó testvérekre az, amikor megértették, hogy ez a mondat, hogy „aki méltatlanul eszi..." a korinthusi gyülekezetben kialakult, félresiklott úrvacsorai gyakorlatra vonatkozott, hogy tudniillik: mindenki hozta magával a maga kis vacsoráját és nem adtak egymásnak belőle. Marxsen szerint az eucharisztia felfogását és gyakorlatát alapvetően befolyásolta az, hogy antik görög közvetítéssel érkezett el hozzánk, és felteszi a kérdést: „Vajon miként nézne ki úrvacsorai ünnepünk, ha nem a görög hellén úton érkezett volna el hozzánk, hanem mondjuk afrikai közvetítéssel?" Marxsen írása felszabadított arra, hogy próbáljam meg a görög filozófiai közvetítéstől elvonatkoztatva - az eredetéhez közelítve szemlélni az úrvacsorát. Hiszen ahogy ő fogalmaz: „Ma feltétlenül azon kell fáradoznunk, hogy az úrvacsorának némely olyan vonását visszahozzuk, mely kezdetben még megvolt, de az idők múltával az útszélre hullott." Ezek alapján kezdtem el annak idején a Fasorban, Nagycsütörtökönként olyan alkalmakat rendezni saját ifjúsági csoportom számára, ahol Jézus utolsó vacsoráját modelleztük a szeder este forgatókönyve szerint, és a hagyományos liturgia menetébe illesztettük be a szereztetési igéket. Hivatalos neve ez volt: „Emlékezés Jézus utolsó vacsorájára - terített asztal mellett." Debrecenben, az itteni ifjúság körében is meghonosítottam ezt a típusú ünneplést. Úgy látszik, a nagycsütörtöki élmény elég magával ragadó ahhoz, hogy elkerülésem után a fasori fiatalok továbbra is megüljék ezt az ünnepet. De újabban eljutott hozzám a híre, hogy példánkat követve más ifjúsági csoportok (reformátusok) is kísérleteznek a nagycsütörtöki asztalterítéssel. 1. kép