Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 7 (2001) 1-2. sz.

ITTZÉS JÁNOS: Áhítat - A megelégített szívek öröme

tül sem kell nekik az úrvacsora ajándéka. És akkor panaszkodunk, hogy éhes a lélek, szomjas a szív, nyugtalan vagyok, nem találom az élet értelmét. így ítéljük magunkat a terített asztal mellett éhhalálra, és a bőven áradó forrás mellett szomjan halunk. Mondhatom-e hát, hogy minden rendben van? Bárcsak Isten szerinti szomorúsággal látnánk a kérdés tükréből ránk visszanéző arcot! Milyen jó tudnunk, hogy nem a mi botladozó hitünk, erőtlen reménységünk teremti és hordozza az úrvacsora ajándékát, hanem Jézus Urunk egészen bizonyos ígérete. Az pedig szilárd és megingathatatlan: az én testem, az én vérem... Ezért tudhatjuk bizonyosan azt is, hogy nem csupán szép és kegyes szokás hozza össze az úrvacsorai gyülekezetet, hanem Jézus hívása és ígérete, hogy benne és nála eggyé lesznek, akik elfogadják ajándékát. Az ő teste valóságos étel, az ő vére valóságos ital. Ezért így kérlelek mindenkit: ne koplaltassuk tovább szívünket, ne éheztessük halálra lelkünket! Lakassuk jól az Élet Kenyerével, tartsuk jól az Élet Italával!